Prol�gus

A nagyb�ty�m, Ian Rider mindig is azt mondta, hogy egy nemzetk�zi bankban dolgozik. Mi�rt hittem neki? A bank�rok �ltal�ban nem t�ltenek heteket, ak�r h�napokat t�vol az otthonukt�l, sebhelyesen �s z�z�d�sokkal hazat�rve, amiket szabadkozva magyar�znak ki.

Gyan�s �rdekl�d�s

Sahar��k megjelen�se ut�n n�h�ny nappal �jabb k�t ember �rkezett. Egy kisebb szob�n osztoztak a folyos�val szemben. Meglehet�sen gyorsnak t�ntek, mert nem mentek messzire, hab�r sosem besz�ltek vel�nk.

Mindketten a h�szas �veik v�g�n j�rhattak. Eleg�ns �lt�z�ket viseltek �s fitten n�ztek ki. Lediplom�zhattak valamelyik egyetemen.

Egyik este a hotel t�rsalg�j�ban megjegyeztem, hogy lehet b�n�z�k. Ian nevetett.

- Nem hiszem Alex. Pr�b�ld meg �jra.

Gondolkodtam egy pillanatig.

- Test�r�k?

- Jobb. V�lem�nyem szerint az Amerikai Titkosszolg�lat emberei.

- Honnan tudod? – pislogtam.

- Nos, mindkett�j�knek fegyvere van.

- A kab�tjuk alatt?

Ian megcs�v�lta a fej�t.

- Sosem tudn�l id�ben el�kapni egy pisztolyt a s�-dzsekid al�l. A bok�jukn�l hordj�k a fegyvert. Majd legk�zelebb n�zd meg.

R�m pillantott a brandyje m�g�l.

- �szre kell venned ezeket a dolgokat, Alex! B�rmikor tal�lkozol valakivel, meg kell vizsg�lnod �t… minden r�szletet! Ha egy ember �ts�t�l a szob�n, az olyan, mint egy t�rt�net. Neked le kell olvasni r�la!

Mindig ilyen dolgokkal f�raszt engem. Azt hiszem, csak m�latja az id�t. �s �n csak k�s�bb j�ttem r�, hogy felk�sz�tett engem. P�ld�ul a s�el�s vagy a scuba-�r�k. Nyugodtan k�vet egy tervet, amit majdnem akkor kezd�d�tt, amikor megsz�lettem.

- Cameron Sands-szel vannak itt? – k�rdeztem.

- Mit gondolsz?

B�lintottam.

- Mindig k�r�l�tte j�rk�lnak. �s Sahara azt mondta, hogy az apja a korm�nynak dolgozik.

- Akkor lehet, hogy v�delemre van sz�ks�ge. – mosolygott Ian. – L�ssuk, ki tudod-e der�teni a h�t v�g�ig a nev�ket. – mondta. – �s a fegyvereik t�pus�t.

De m�snapra elfelejtettem a besz�lget�s�nket. Megint havazott. 25 cm-es h� bor�totta a t�jat, �s �gy d�ledezett a hotel tetej�n, mint egy t�lt�lt�tt d�ftin.

Sahar�val snowboardozni ment�nk, �s �t �r�t t�lt�tt�nk a lejt�k�n, bomb�t ugorva, tr�kk�zve, biztons�gosan, v�gig az eg�sz Medve-�b�lben.

Sosem hittem volna, hogy �t h�nappal k�s�bb haszn�lnom kell ezeket a tr�kk�ket, hogy t�vol tartsam magamt�l azt a f�l tucat motoros sz�nos fick�t, akik meg akartak �lni, �s v�gig�ld�ztek a Point Blanc D�l-Franciaorsz�gi oldal�n.

F�ln�gykor, mikor a nap lebukott a hegyek m�g�, eld�nt�tt�k, hogy befejezz�k a s�el�st. Mindketten tele voltunk z�z�d�ssal, elf�radtunk, �s a ruh�nk is �t�zott a megolvadt h�t�l. Sahara elindult, megkeresni az apj�t, hogy megigyanak egy forr� csokit. �n meg egyed�l mentem vissza a Granaryba.

M�g visszavittem a deszk�mat a k�lcs�nz�be, �s felvonszoltam magam a recepci�hoz, mikor megl�ttam a nagyb�ty�mat a hallban, egy sz�fa sz�l�n �lve. M�r azon voltam, hogy odaki�ltok, mikor meg�lltam. Egyb�l tudtam, hogy valami nem stimmel.

Nem k�nny� megmagyar�zni, de m�g sosem l�ttam ilyennek azel�tt. Teljesen csendben �s fesz�lten figyelt, ak�rcsak egy ragadoz�. Iannak s�t�tbarna szeme volt – mint nekem - de abban a pillanatban hidegnek �s sz�ntelennek l�tszott.

Nem vette �szre, hogy bej�ttem: minden figyelm�t a recepci�s asztalra ford�totta, �s az emberre, aki �ppen bejelentkezett.

A titokzatos f�rfi

Az emberek t�rt�neteket mondanak. – mondta Ian. – El kell olvasnod �ket.

N�ztem a f�rfit a recepci�n�l, �s pr�b�ltam ezt tenni.

Fekete gall�ros gyapj� pul�vert viselt s�t�t nadr�ggal, �s arany Rolex �ra nehezedett a csukl�j�ra.

Sz�ke haja volt, ink�bb s�rga, r�vidre v�gva. Majdnem �gy n�zett ki, mintha festen�. Azt mondhatn�m, a harmincas �veiben j�r, a himl�helyes arc�val �s lusta mosoly�val. Hallottam, ahogy a recepci�ssal besz�l. Bronx-i akcentusa volt.

L�ssuk az els� leck�t. Mit olvasok le r�la? A b�re szokatlanul s�padt. L�nyeg�ben majdnem feh�r, teh�t a f�l �let�t szobai munk�val t�lti. Kigy�rt ember, csak �gy dagadtak az izmai a pul�vere al�l.

�s el�g rossz fogai voltak. Ez el�g k�l�n�s. Egy amerikai, akinek van el�g p�nze fizetni ezt a hotelt, jobban is vigy�zhatna a fogaira.

- A negyedik emelet, Mr. da Silva. – mondta a recepci�s. – Kellemes id�t�lt�st!

A fick� olcs� b�r�nd�t hozott mag�val. Ez meglehet�sen szokatlan a Gucci �s a Louis Vuitton vil�g�ban. Felemelte a b�r�nd�t, �s elt�nt a liftben.

Tov�bb s�t�ltam a recepci�t�l a hallba, �s Ian megl�tott. Tudta, hogy figyeltem.

- Minden rendben? – k�rdeztem.

- Igen.

- Ez meg ki volt?

- Egy ember, aki bejelentkezett. Nem tudom. – Ian megr�zta a fej�t, elengedve az eg�szet. – Tal�n ismerem valahonnan. Milyen volt a Medve-�b�l?

Nyilv�nval�an nem akart besz�lni a dologr�l, �gy felmentem a szob�mba, letusoltam, �s felk�sz�ltem a vacsor�ra.

Mikor lefel� mentem az eb�dl�be �szrevettem az egyik Titkos Szolg�lati embert, amint kij�n a szob�j�b�l. Les�t�lt, befordult a sarkon, �s motyogott valamit nekem. Sahara �s az apja a k�zelben sem voltak.

Ett�nk. Besz�lgett�nk. Ian egy f�l �veg bort rendelt mag�nak, nekem pedig egy poh�r k�l�t. F�ltizenegy k�r�l azon kaptam magam, hogy �s�tozok. Ian azt tan�csolta, hogy menjek �s n�zzek TV-t.

- Veled mi lesz? – k�rdeztem.

- Oh… �n m�g sz�vok egy kis friss leveg�t. Majd ut�nad megyek.

Otthagytam, �s felmentem a szob�mba – �s �szrevettem, hogy nincs n�lam az elektronikus bel�ptet� k�rty�m, ami az ajt�t nyitja. Biztos lent hagytam.

Visszamentem az eb�dl�be. Ian m�r nem volt ott. Eszembe jutott, mit mondott, �s kimentem ut�na.

�s ott volt. Sosem fogom elfelejteni, amit akkor este l�ttam.

H�val bor�tott udvar volt a hotel oldal�n�l, befagyott sz�k�k�ttal a k�zep�n. H�rom oldalr�l fal vette k�r�l a hotel tetej�vel – amit szint�n h� bor�tott – egy kicsit megd�lt. Az eg�sz teret megvil�g�totta a holdf�ny, mint egy b�rt�n-f�nysz�r�.

Ian Rider �s az ember, aki Da Silv�nak nevezte mag�t egym�sba kulcsol�dva �lltak, mint egy bizarr szobor az udvar k�zep�n. Egy pisztoly�rt k�zd�ttek, amire mindkett�j�k keze szorosan r�fon�dott, magasan a fej�k felett.

L�ttam a r�ndul�sokat az arcukon. De ami m�g sz�rre�lisabb� tette a helysz�nt, az volt, hogy egyik�k sem adott ki hangot. Tulajdonk�ppen alig mozogtak. Mindketten a fegyverre �sszpontos�tottak. Ak�rmelyik�k is hozta ki, az biztos, hogy haszn�lta volna a m�sik ellen.

Odaki�ltottam. Nem volt t�l j� �tlet. Nem akartam, hogy meg�lj�k a nagyb�ty�mat. Mindketten fel�m fordultak, de Ian haszn�lta ki a pillanatnyi sz�netet.

Elengedte a pisztolyt, �s belek�ny�k�lt Da Silva gyomr�ba, de az behajl�totta a karj�t, �s a keze oldal�val kiv�dte az ellenfele �t�s�t. M�r hat �ve tanultam karat�zni, ez�rt felismertem, hogy ez egy t�k�letesen kivitelezett v�dekez� fog�s volt.

A pisztoly kiesett a f�rfi kez�b�l, v�gigcs�szott a havon, �s a sz�k�k�t el�tt �llt meg.

- Menj be, Alex! – kiab�lta a nagyb�ty�m.

Mind�ssze k�t m�sodpercre vontam el a figyelm�t, de ez �pp el�g volt, hogy elvesz�tse az el�ny�t. Da Silva nekit�madt �s mellkason �t�tte Iant, megb�n�tva ezzel.

A k�vetkez� pillanatban a sz�ke f�rfi egy gonosz forg�r�g�ssal t�madott. A nagyb�ty�m pr�b�lt kit�rni el�le, de a h� cs�sz�s fel�lete nem az � oldal�n �llt. Elvesztette az egyens�ly�t, �s elcs�szott.

Da Silva meg�llt, �s vett egy m�ly l�legzetet. A sz�ja undor�t�, gonosz mosolyra h�z�dott. Fogai sz�rk�k voltak a holdf�nyben. Tudta a harcnak v�ge. � gy�z�tt.

Ekkor l�ptem akci�ba �n. Hasra v�gtam magam, �s v�gigcs�sztam a j�gen. A lend�letem eg�sz a pisztolyig kitartott. Felemeltem, �s el�sz�r azt vettem �szre, milyen k�zre es� �s csendes. M�g sosem tartottam azel�tt fegyvert a kezemben. Nem gondoltam volna, hogy ennyire neh�z. Da Silva r�m b�mult.

- Ne! – mondta gyorsan a nagyb�ty�m ezt az egyszer� sz�t.

Nem sz�m�tottak a k�r�lm�nyek. Nem akarta, hogy lel�jem a f�rfit.

H� alatt 

Nem tudtam megtenni. Tudtam, �pp ez�rt felemeltem a pisztolyt, �s megh�ztam a ravaszt. Ki�r�tettem a t�rat – mind a h�t goly�t – de nem Da Silv�ra. A leveg�be l�ttem, a feje f�l�. �reztem, hogy a fegyver visszar�g. A r�g�s megsebes�tette a csukl�mat. De m�r t�l voltam rajta. Az �sszes goly�t kil�ttem.

Da Silva h�trany�lt, �s el�r�ntott egy m�sik pisztolyt. A nagyb�ty�m m�g mindig a f�ld�n volt: semmit nem tehetett. Lehasaltam, leheletem feh�r felh�k�nt kavargott. Da Silva felemelte a pisztolyt. L�ttam rajta, hogy eld�nt�tte, melyik�nket fogja meg�lni el�sz�r.

Azt�n egy halk morajl�s k�vetkezett, �s egy tonn�nyi h� cs�szott le a tet�r�l, pont r�. Egy vonalban l�ttem azt a havat – �s ahogy rem�ltem – a h� s�lya leh�zta a marad�kot.

Da Silv�nak csak annyi ideje maradt, hogy feln�zzen, miel�tt a lavina r�esett. Azt hiszem, kinyitotta a sz�j�t – hogy k�romkodjon, vagy sikoltson – de t�l k�s� volt. A h� alig adott ki hangot, csak egy halk puffan�st, ahogy leesett. K�vetkez� pillanatban a fick� el is t�nt. Egy hatalmas feh�r h�-f�gg�ny temette be.

A nagyb�ty�m fel�llt. �n is ugyan�gy tettem. Egym�sra n�zt�nk.

- Szerinted ki�ssuk? – k�rdeztem.

Megcs�v�lta a fej�t.

- Ne. Hagyjuk kiolvadni.

Sok mindent meg akartam k�rdezni t�le, mikor v�g�l visszament�nk a szob�ba. Ki volt a pasas? Mi�rt volt fegyvere? �s mi�rt harcoltak?

Ian felh�vta a rend�rs�get. Mikor m�r �ton voltak, mondta, hogy besz�lnie kell vel�k. A pisztoly, ami�rt Da Silv�val harcoltak n�la volt. M�g mindig �reztem a s�ly�t a kezemben. A csukl�m m�g mindig f�jt a pisztoly visszar�g�s�t�l. M�g sosem l�ttem k�zifegyverrel azel�tt.

- Felejtsd el, Alex! – mondta Ian. – Felismertem Da Silv�t egy �js�gcikkb�l. K�r�z�tt b�n�z�. Banki csal�…

- Banki csal�? – Nehezemre esett elhinni.

- Hogy kint tal�lkoztam vele, puszt�n v�letlen. K�rd�re vontam, ami el�g h�lye �tlet volt t�lem. El�r�ntotta a fegyver�t… a t�bbit te is l�ttad. – Ian elmosolyodott. – Azt hiszem mostanra kem�nyre fagyott. Legal�bb nem kell hullah�zban lennie.

Ha jobban �tgondoltam volna, r�j�hettem volna, hogy semmi sem egyezik. Amikor kimentem a k�t f�rfihez, azok egy fegyver miatt harcoltak.

Azt elejtett�k – �s akkor da Silva el�vett egy m�sik pisztolyt, a saj�tj�t. Teh�t logikus, hogy az els� pisztoly a nagyb�ty�m� volt.

De mi�rt hozott volna mag�val egy pisztolyt a s�el�shez? Egy�ltal�n hogy jutott �t vele a rep�l�t�ri ellen�rz�sen? Ezek olyan val�sz�n�tlen gondolatok – Ian fegyvert hord mag�val –hogy elfogadjam a t�rt�net�t, mert el�g val�sz�n�tlennek t�nt.

Mindenesetre kif�radtam. El�g hossz� napom volt, �gy sz�vesen b�jtam volna v�gre �gyba. A k�vetkez� nap Ian k�z�lte, hogy nem tud j�nni velem s�elni.

Nyilv�nval�an besz�lt a rend�rs�ggel, mikor meg�rkeztek. Azt akart�k, hogy menjen be vel�k a helyi kapit�nys�gra, hogy t�bbet mondjon nekik Da Silv�r�l, �s a hotel el�tti csetepat�r�l. A rossz h�r az volt, hogy Da Silva megsz�k�tt.

- Bizony�ra ki�sta mag�t. – Mondta Ian, mik�zben reggelizt�nk: f�t toj�st, �s grillezett szalonn�t. Sosem evett s�lt kaj�kat.

- Gondolod, visszaj�n? – k�rdeztem.

Ian a fej�t r�zta.

- K�tlem. Tudja, hogy felismertem. �s minden bizonnyal mostanra m�r Kolor�d�ban van. Nem hiszem, hogy vissza akarna j�nni.

- Meddig leszel ott?

- N�h�ny �r�t. Ez ne rontsa el a nyaral�st! Verd ki a fejedb�l. Eg�sz nap s�elhetsz Sahar�val. Boldog lesz, hogy vele leszel.

Cs�sz�s lejt�

De Sahara nem volt a szob�j�ban. Amikor kopogtam, az apja, Cameron nyitott ajt�t.

- Sajn�lom, Alex. – mondta. – Elk�st�l. Sahara n�h�ny perce elment. De k�s�bb bizony�ra visszaj�n. Majd mondom neki, hogy kerested.

- K�sz�n�m. – mondtam. – Fent leszek a Medve-�b�lben.

B�lintott, �s miel�tt becsukhatta volna az ajt�t, a v�lla f�l�tt ben�ztem a szob�ba, �s l�ttam, hogy nincs egyed�l.

K�t fiatal f�rfi volt a szob�ban. Az egyik a kanap�n �lt, a m�sik az ablakn�l �llt. A Titkos Szolg�lat emberei.

Az asztalt is l�ttam. Rajta, mint mindig a laptop, egy rak�s pap�rral k�r�lv�ve. Ha ez egy nyaral�s – gondoltam – mit csin�l Cameron Sands, amikor dolgozik.

Lementem a f�ldszintre a cip�k�lcs�nz�be, �s p�r perc m�lva m�r a l�ceimmel a v�llamon k�sz�l�dtam ki a s�felvon�b�l. Azon t�n�dtem, vajon Sahara megtal�l-e. �pp csak n�h�nyan voltak k�r�l�ttem, viszont sebesen sz�guldoztak.

M�sr�szr�l viszont, �l�nk-z�ld dzsekit viseltem, egy North Face Freethinker-t. Mindig viccel�d�tt a sz�n�vel, ez�rt biztos voltam benne, hogy m�rf�ldekr�l �szreveszi.

De �n hamarabb l�ttam meg �t, mint � engem. A hotelhez legk�zelebb l�v� felvon� egy gondola volt. 20 embert vitt fel egy helyre - amit Fekete Gerincnek h�vtak - 1000 m�ter magass�gba. Sahara a sor elej�n, k�t ember k�z�tt �llt.

Egyb�l tudtam, hogy nem s�oktat�k. T�l k�zel voltak hozz�, �s k�t oldalr�l �gy k�rbez�rt�k, mintha nem akarn�k, hogy elsz�kj�n.

Az egyik egy feh�r kerekfej�, a m�sik Koreainak vagy Jap�nnak n�zett ki. Egyik sem mosolygott. Nagydarab fick�k voltak: m�g a s�ruh�juk al�l is l�tsz�dtak a kigy�rt izmok. Sahara rettegett, l�tszott rajta. �s a k�vetkez� pillanatban megl�ttam, hogy mi�rt.

A harmadik ember ment el�l, �s bent v�rt a gondol�ban. Csak egy r�vid id�re pillantottam meg a szem�vegem m�g�l az arc�t, de azonnal felismertem. Da Silva volt. Kapucni volt rajta �s napszem�veget viselt, de a s�padt arca, �s az undor�t� fogak �sszet�veszthetetlenek voltak. V�rakozott, mik�zben a k�t fick� csatlakozott hozz�juk a l�nnyal.

Elkezdtem k�vetni �ket, de m�r elk�stem. Sahara m�r a gondol�ban volt. Az ajt�k becsuk�dtak, �s az eg�sz visszar�ndult, �s felemelkedett a h�r�l. Sahara elkapta a pillant�som, am�g a l�t�k�r�ben voltam. Elford�totta a tekintet�t, a fej�vel a hotel fel� fordult. Az �zenet nyilv�nval� volt.

Seg�ts!

Megfordultam �s elkezdtem futni…