Azon az �jszak�n Hermion�nak, ak�rhogy is igyekezett, nem j�tt �lom a szem�re. Alex vallom�sa egyszerre d�bbentette meg, s vette, valamilyen furcsa okn�l fogva, teljesen term�szetesnek. A megd�bben�s�t tal�n azzal indokolhatta, hogy sok mindenre sz�m�tott ett�l a fi�t�l, de az soha, egyetlen percig sem jutott esz�be, hogy az hazudna neki, b�rmiben is. Ez sokkal jobban f�jt neki, mint a t�ny, hogy Alex egy egyszer� mugli (Mikor �rdekelte �t egy�ltal�n, hogy ki milyen sz�rmaz�s�? Soha!), vagy az, hogy k�mkedik az MI6-nek. Most, ahogyan visszaid�zte mag�ban azt a pillanatot, amikor r�nyitott a vonaton, r�eszm�lt, hogy � m�r a kezdetekt�l fogva valami ehhez hasonl� dolgot sejtett a sebhelyek megszerz�s�nek h�tter�ben, csak �ppen igyekezett mag�val elhitetni, hogy amit kital�lt, az nem t�bb mint egy nagy baroms�g. S most itt �l mag�ba roskadva az �gy�n, �s nem tudja, mihez is kezdjen. Minden egyes idegsz�l�val pontosan �rezte, hogy sz�ks�ge van erre a sr�cra, de arra vonatkoz�lag m�r �tlete sem volt, hogy hogyan hozza rendbe azt, amit ilyen sz�pen elrontott. Besz�lnem kell vele, villant �t az agy�n a gondolat, min�l hamarabb! Miel�tt logikusan �tgondolta volna, mit is k�sz�l tenni, fel�llt, �s gyorsan beleb�jt a papucs�ba. A k�vetkez� pillanatban pedig kil�pett a h�l�teremb�l, s lesietett a klubhelyis�gbe. Sajnos ott nem volt senki, csup�n a kandall�ban �g� t�zet kaparg�l� Dobby. A kis h�ziman� megl�tva Hermion�t sz�lesen elvigyorodott, azonban el�g volt egyetlen pillant�st vetnie az eminens arc�ra, s nyomban elkomorodott.
- Mi a baj, Hermione kisasszony? – k�rdezte suttogva, mik�zben a piszkaf�t nekit�masztotta a falnak. A l�ny halkan fels�hajtott, �s le�lt az egyik fotelba. �gy �rezte, valakivel mindenf�lek�ppen besz�lnie kell, b�rkivel, aki hajland� �t meghallgatni, ak�r Dobbyval is. A kis l�ny ezt beleegyez�snek vette, majd t�r�k�l�sben letelepedett a l�ny l�ba mell�. �gy azt�n m�g kisebbnek t�nt, mint amilyen eredetileg volt. Ak�r egy r�gi rongybaba, akit azonban a babagy�jt� m�g most is sz�vesen gondozgat.
- Nem is tudom, Dobby – kezdte halkan. – Minden olyan zavaros most k�r�l�ttem.
- Mi�rt? Mondd csak el, ut�na r�gt�n k�nnyebb lesz, nekem elhiheted – a k�r�s egy�ltal�n nem volt parancsol�, ink�bb k�rlel�, kedvesked�. L�tszott rajta, hogy t�nyleg csak seg�teni akar a l�nyon, aki �gy �lt ott el�tte, mint egy nagy rak�s szerencs�tlens�g. Eme gesztus m�g Hermion�b�l is el�csalogatott egy apr�cska mosolyt, s egy m�ly leveg�t v�ve belev�gott a t�rt�netbe. Elmes�lte a p�lyaudvaron val� tal�lkoz�st, Mcgalagony felk�r�st, az els� k�z�s tan�r�ikat, m�g azt is, amikor Alex nem t�l kedvesen elint�zte Malfoyt. Ezut�n �tt�rt a Piton dolgoz�szob�j�ban t�rt�ntekre, s a roxmortsi kir�ndul�sra. Besz�mol�j�t pedig a Fekete-t�n�l elhangzott vallom�ssal z�rta. Dobby t�relmesen v�gighallgatta, egy sz�t sem sz�lt k�zbe, nehogy megzavarja a lelkiekben az eml�kei k�z�tt bolyong� Hermion�t. Amikor a t�rt�netnek v�ge szakadt, felemelte a fej�t, s �ri�si szemeivel egyenest a l�ny�ba n�zett.
- N�zd, kisasszony. �n meg�rtem, hogy ebben a pillanatban �ssze vagy zavarodva, �s azt hiszed, hogy ez a fi� hazudott neked, de egy valamit be kell l�tnod.
- M�gpedig? – lep�d�tt meg Hermione.
- Hazugs�g �s hazugs�g k�z�tt �g �s f�ld a k�l�nbs�g. Nem mindegy, hogy az ember milyen okb�l hazudik. Van, aki az�rt, hogy valami olyan dolgot szerezzen meg, amir�l pontosan tudja, hogy norm�l esetben nem lenne az �v�. Mondok egy p�ld�t: Lucius Malfoy annak idej�n �gy szerzett meg mag�nak az �desapj�t�l, hogy azt hazudta, egyetlen egy h�ziman�ban sem b�zik meg �gy, mint bennem. Persze ennek fele sem volt igaz: Lucius soha, senkiben sem b�zik, m�g egyetlen m�sodperc erej�ig sem. �s akadnak olyanok, mint p�ld�ul Alex, aki az�rt hazudott, mert szeret t�ged, �s meg akart v�deni.
- Megv�deni? Mit�l?
- Ezt �n sajnos nem tudhatom – t�rta sz�t a kez�t. – De tal�n a fi� igen. K�rdezd meg t�le!
- Meg is fogom, egyszer. De most itt az ideje, hogy bocs�natot k�rjek t�le. K�sz�n�m, Dobby! – h�l�lkodott.
- Sz�vesen, m�skor is – biccentett a man�, �s visszat�rt a kandall� rendbet�tel�hez. Amikor legk�zelebb megfordult, m�r csak azt l�thatta, ahogyan Hermione feloson a fi�k h�l�k�rlet�be vezet� l�pcs�n. Fiatalok, gondolta Dobby mosolyogva, addig j� nekik, am�g szerethetnek valakit.

Alex kiv�telesen m�lyen aludt, csup�n akkor mozdult meg egy kiss�, amikor valaki sz�longatni kezdte.
- Alex! Kellj fel, l�gy sz�ves!
- Mi a… - nyitotta ki b�gyadtan a szemeit. Beletelt p�r pillanatba, mire a k�p kitisztult el�tte, �s v�gre felfogta, hogy Hermion�t l�tja maga el�tt. Egy darabig csak n�m�n figyelte, mint aki azt pr�b�lja meg mag�ban kisakkozni, vajon m�g mindig �lmodik-e, vagy ez m�r t�nyleg a val�s�g. V�g�l csak kibukott bel�le a k�rd�s:
- Hermione! Mit keresel itt? – �lt fel az �gyban. Egyszer�en nem f�rt a fej�be. hogy vajon mit akarhat a l�ny, hiszen p�r �r�val kor�bban pont � volt az, aki gondolkod�si id�t k�rt, nem? �gy azt�n teljesen jogosnak �rezte a rajta uralkod� megd�bben�st.
- Besz�ln�nk kell.
- Ilyenkor? Hajnali f�l egy van! Nem �rne r� holnap? – k�rdezte sietve. Hirtelen er�s k�sztet�st �rzett, hogy ink�bb aludjon, mintsem mindenf�lek�ppen besz�lni kelljen a l�nnyal. M�g nem gondolta azt, hogy fel van k�sz�lve erre. Erre tess�k, Hermione itt kuporog az �gya sz�l�n, �s arra v�r, hogy besz�lhessenek v�gre. Mi �t�tt ma mindenkibe?
- Tudom, de ez nem v�rhat holnapig.
- Ugyan mi�rt nem?
- Mert bocs�natot akarok k�rni t�led.
- Bocs�natot? Mire f�l?
- A viselked�sem miatt… Az�rt, mert ok n�lk�l kiborultam.
- �lljunk csak meg egy sz�ra, az nem ok n�lk�l volt – mutatott r� lelkiismeretesen Alex. – Elv�gre hazudtam neked, vagy mi a sz�sz.
- De nem az�rt tetted, hogy �rts nekem.
- Ez igaz – �rtett egyet. – Mondd csak, ki besz�lte tele a fejed ezzel a sok okoss�ggal?
- Egy bar�tom. � mutatott r�, hogy a kegyes hazugs�g nem ugyanaz, mint az �rt� sz�nd�k� hazugs�g.
- �r�l�k, hogy ezt siker�lt bel�tnod. De t�nyleg – mosolyodott el.
- Akkor megbocs�tasz nekem, ami�rt ilyen irdatlanul nagy h�lye voltam? – n�zett r� k�v�ncsian.
Abban a pillanatban Alex olyan elhagyatottnak, mag�nyosnak l�tta, hogy egyszer�en musz�j volt k�zelebb h�z�dnia hozz�, �s kedvesen �t�lelnie, hogy a l�ny �rezze, nincsen semmi baj. A k�vetkez� pillanatban pedig l�gyan megcs�kolta.
- Kiel�g�t� v�laszt kapt�l? – k�rdezte p�r perc eltelt�vel, amikor m�r leveg�t is kaptak.
- Azt hiszem, igen – nevetett halkan. – De most m�r ideje, hogy visszamenjek a h�l�k�rletembe.
- Nem maradsz itt? – k�rdezte n�mi haboz�s ut�n a fi�.
- Hogy maradhatn�k? A fi�k biztosan kiverik a pat�li�t, ha megl�tnak itt! – ellenkezett.
- Harry �s Ron? Nem hiszem. A m�ltkori ut�n szerintem meg sem lep�dn�nek.
- �s Seamus�k?
- Itt sincsenek, n�zd csak – mutatott a szoba m�sik v�g�ben �ll� k�t �gyra. S val�ban, azok teljesen �rintetlenek voltak.
- Hova t�ntek?
- A szomsz�d szob�ba. N�h�ny hatod�ves amolyan szoba-bulit szervezett, �s �k is ott alszanak.
- De hisz’ holnap m�r �r�ink vannak!
- Na �s? Sz�m�t ez most valamit?
- Nem, igazad van, nem �rdekes – legyintett.
- Ezek szerint itt maradsz.
- �gy t�nik – mosolygott Hermione.
Id�vel siker�lt k�nyelmesen elhelyezkedni�k, amolyan kis kifli, nagy kifli form�ci�ban. Alex eg�sz test�vel a l�ny h�t�nak simult, m�g jobb kezeiket annak hasa el�tt �sszekulcsolt�k. Alig, hogy j��jszak�t k�v�ntak egym�snak, tal�n a m�sik test�nek melege, vagy csak a f�radts�g miatt, de pillanatok alatt �lomba szender�ltek.

M�snap reggel, amikor Hermione mag�hoz t�rt, m�g mindig ugyan�gy �ssze�lelkezve fek�dtek. Egy pillanat erej�ig a fiatal l�ny azt sem tudta hol van, majd az �jszaka furcsa esem�nyei jelentek meg a lelki szemei el�tt sz�pen sorban. Megengedett mag�nak egy halv�ny mosolyt, majd �vatosan lefejte mag�t�l Alex kez�t, �s fel�lt. Nem csal�dott: amaz azonnal kinyilv�n�totta nemtetsz�s�t p�r morg�s seg�ts�g�vel, �m r�videsen megfordult, �s tov�bb aludt. Hermione pedig k�rben�zett a szob�ban. Ron �s Harry is m�lyen aludt egyenl�re, ami nem is csoda, hiszen m�g csak hajnali hat �ra volt. Lassan kim�szott az �gyb�l, �s hangtalan l�ptekkel kisietett a helyis�gb�l. K�s�bb m�r lezuhanyozva, �t�lt�zve ment le reggelizni. A Nagyteremben nem sok di�k l�zengett, de legnagyobb szerencs�tlens�g�re Sabina Pleasure �ppen k�z�tt�k volt. A mardek�ros l�ny amint megl�tta, sz�lesen elvigyorodott, �s t�ny�rostul �t�lt a griffend�lesek asztal�hoz, ami m�g most is f�j� l�b�val nem volt �ppen gyors hadm�velet.
- J� reggelt, Hermione – k�sz�nt�tte m�gis vid�man, ami az eminenst is meglepte.
- Neked is, Sabina. Minek k�sz�nhetem reggeli t�rsas�god?
- Gondoltam, besz�ln�nk kellene valamir�l.
- Igaz�n? M�gis mir�l? – tette az �rtetlent.
- Alexr�l.
- Mi van vele? Tudom, hogy kor�bban m�r j�rtatok. De mivel annak m�r v�ge, szerintem nincs mi miatt aggodalmaskodnom.
- Biztos vagy ebben?
- Teljes m�rt�kben.
- Mondd csak, mennyire ismered �t?
- El�g j�l –felelte t�m�ren.
- Besz�lt neked a m�ltj�r�l? Az eddigi �let�r�l?
- Igen.
- �s azt is eml�tette… - hajolt k�zelebb a m�sikhoz, hogy mivel foglalkozott ez id�ig?
- Az MI6-r�l? Igen, elmondott mindent.
L�tva a m�sik arc�n a megr�k�ny�d�st, el�gedetten elmosolyodott.
- L�tod, hi�ba zsaroltad meg, � j�tt ki j�l ebb�l a helyzetb�l, nem pedig te. Komolyan sajn�llak, Pleausre – tette m�g hozz�, �m ekkor kiny�lt az ajt�, �s egyre t�bben sz�lling�ztak be reggelizni, �gy Sabina k�nytelen volt visszavonul�t f�jni. Amikor Harry�k bel�ptek a helyis�gbe, m�r csak bar�tn�j�k el�gedett arc�t l�tt�k.
- Minek �r�lsz ennyire? – k�rdezte k�v�ncsian Alex, mik�zben le�lt mell�, �s egy gyors cs�kot adott neki. – Hamar elt�nt�l.
- Hamar? Hajnali hat �ra volt… M�g szerencse, hogy a t�bbiek nem vett�k �szre.
- Mit nem vett�nk �szre? – n�zett r�juk Ron.
- Semmit – v�gt�k r� k�rusban.
- Csal nem arra c�loztok, hogy Hermione ott aludt melletted? K�s� b�nat haver, mindent l�ttunk – jegyezte meg egy huncut vigyor k�s�ret�ben. A szerelmesek nem v�laszoltak, csak lopva egym�sra n�ztek, �s szinte azonnal elkapt�k a fej�ket. Mondani sem kell, hogy mindketten f�lig v�r�s�dtek, b�r j�l l�that�an a m�sik kett�t egy�ltal�n nem zavarta, hogy bar�tn�j�k Alex �gy�ban �jszak�zott.