Mindek�zben, valahol Londonban, egy eleg�ns csal�di h�z nappalij�t dermedt cs�nd sz�llta meg. A bent helyet foglal� n�gy szem�ly k�z�l egyik sem t�nt kifejezetten boldognak. Az asszony f�lve pillantott hol a mellette �l� f�rj�re, hol pedig a vel�k szemk�zt helyet foglal� Voldemortra. A s�t�t var�zsl� mindenf�le el�jel n�lk�l jelent meg n�luk alig egy �r�ja, azzal. hogy feladata van a l�nyuk Sabina sz�m�ra. Edward Pleasure persze azonnal r�b�lintott. mondv�n, a l�nya ugyanolyan k�teless�gtud�an lett nevelve, mint annak idej�n � maga. Caroline Pleasure ezzel szemben m�r nem volt ennyire biztos a dolg�ban. Igaz, � maga �s f�rje is aranyv�r� var�zsl�k gyermekei voltak, Sabin�ban hossz�-hossz� �vekig nem jelentkezett a m�gia legkisebb jele sem. Az asszony ekkor elkezdett b�zni abban, hogy gyermeke tal�n kvibli, �s �gy nem kell a sz�leihez hasonl�an be�llnia a S�t�t Nagy�r talpnyal�i k�z�. Ebbe vetett hite azonban egyik pillanatr�l a m�sikra darabjaira hullott sz�t, amikor Sabina egyik reggel, tal�n k�t-h�rom �ve azzal j�tt haza az iskol�b�l, hogy a kez�ben felrobbant egy poh�r az iskol�ban. Mi t�bb, az eb�dl�ben l�v� �sszes t�bbi �veg is darabjaira robbant sz�t. S mindezt az�rt, mert a l�ny d�h�s lett az egyik iskolat�rs�ra! Term�szetesen azonnal int�zkedni kezdtek: a Durmstrang iskola �r�mmel l�tta a di�kjai k�z�tt, s alig k�t �v alatt eljuttatt�k egy hatod�ves di�k szintj�re. Ek�zben felt�nt az �let�kben Alex Rider is, akinek a f�rje �let�t k�sz�nhette. R�szben a fi� miatt is kezd�d�tt meg az �lland� utazgat�s: pap�rforma szerint �ltek San Francisc�ban, P�rizsban, de m�g Kair�ban is. Mindezt az�rt, hogy Alex �s Sabina nehogy �jra tal�lkozhassanak. A lelke m�ly�n tudta, hogy a l�nya mindenn�l jobban szereti a t�le majdnem k�t �vvel fiatalabb fi�t, ugyanakkor azt is, hogy nem engedheti �ket t�l k�zel egym�shoz. Vesz�lyesnek �t�lte meg egy boszork�ny �s egy kamasz k�m kapcsolat�t. A fi�t�l kapott e-maileket mindig kit�r�lte, �s l�ny�nak az iskol�ba k�ld�tt leveleiben arr�l sz�molt be, hogy semmilyen h�r nem �rkezett Alex fel�l, noha a fi� ek�zben vagy tucatszor szerepelt az �js�gok c�mlapj�n. S most, a gondosan fel�p�tett terve egyszersmind dug�ba d�l. A gondolatra �k�lbe szorult a keze, �s ha lehet, m�g d�h�sebben meredt Voldemortra.
- Minden rendben, Caroline? – n�zett r� tettet �rdekl�d�ssel.
- M�g mindig nem �rtem, mit v�rsz Sabin�t�l, uram – pillantott a Nagy�r el�tt t�rdel� l�ny�ra, aki sajnos t�ls�gosan is hasonl�tott az apj�ra: a fekete m�gia m�r �titatta a legbels� porcik�it is, �gy h�ven k�veti a leger�sebb s�t�t m�gust.
- A feladata igen egyszer� – n�zett le a l�nyra v�r�s szemeivel a Nagy�r. – Heted�ves di�knak �lc�zza mag�t, �s �gy igyekszik majd Harry Potter k�zel�be f�rk�zni.
- A T�l�l�nek? – kerekedtek el az asszony szemei.
- Igen. Meggy�z�d�sem, hogy az a kis suhanc nem fog tudni ellen�llni Sabina sz�ps�g�nek. Ugyan van n�mi b�kken�…
- Micsoda?
- Mcgalagony megtudhatott valamit a tereimr�l, mert a muglik seg�ts�g�t k�rte. Eg�szen pontosan az MI6-�t b�r nem eg�szen tudom, hogy az mi lehet.
- A brit h�rszerz�s, uram – sz�lt k�zbe most els� �zben Edward. – Ez a szervezet hasonl� feladatokat l�t el, mint a F�nix Rendje a var�zsl�vil�gban.
- �h, akkor most m�r �rtem. Sz�val, ez a „szervezet” elk�ld�tt egy…
- K�met – seg�tette ki a f�rfi.
- Igen azt, egy k�met a Roxfortba. A n�v tal�n ismer�s lehet a sz�modra, Sabina – emelte fel a l�ny fej�t az �lln�l fogva, hogy a szem�be tudjon n�zni. – Alex Riderr�l van sz�.
Igen j�l l�thatta, ahogyan a l�ny szemei elkerekednek, s apr� gy�m�ntk�nt ragyog� k�nnycseppek gy�lnek a l�lekt�kr�k sark�ban. Tal�n m�g mindig szereti, jutott a Nagy�r esz�be, �m nem � volt az a szem�ly, akinek ilyesmire volt ideje. Helyette egyenest nekiszegezte a k�rd�st:
- M�g mindig szereted, Pleasure?
- Nem, nem uram – mondta n�mi haboz�s ut�n, noha az arc�ra volt �rva, hogy hazudik.
- Holnap reggel indulsz – jelentette ki ellentmond�st nem t�r�en. – �s elcs�b�tod Pottert! A t�bbir�l pedig m�g t�rgyalunk.
Azzal fel�llt, s r�videsen dehoppan�lt. Sabina pedig ott maradt a f�ld�n t�rdelve, a k�nnyeit nyeldekelve, m�g �desanyja b�ztat�an �t�lelte a v�ll�t.

R�videsen m�r egym�s kez�t fogva l�ptek ki a H�rom Sepr� ajtaj�n, amit sok, a k�zelben l�zeng� roxfortos di�kok k�z�l n�h�nyan enyhe meglepetts�ggel vettek tudom�sul. Volt sz�mukra ebben a kapcsolatban valami nagyon k�l�n�s, �m, hogy mi volt az, pontosan �k sem tudt�k volna megfogalmazni. Egyszer�en csak szokatlan volt, na! No, nem mintha az �rintettek ezt �szrevett�k volna: olyannyira egym�ssal voltak elfoglalva, hogy valahogy esz�k �g�ba sem jutott az �ket m�reget�kkel �sszesz�lalkozni. M�r az iskola fel� vezet� �ton s�t�ltak, amikor a h�tuk m�g�tt felharsant Ron ki�lt�sa:
- H�, ti szerelmesp�r! V�rjatok m�r meg minket is!
Mindketten �gy led�bbentek, hogy egyazon lend�lettel sarkon perd�ltek, �s a hang ir�ny�ba meresztett�k a szem�ket. Beletelt p�r m�sodpercbe, mire megismert�k v�r�s haj� bar�tjukat, aki egy rak�s, a lehet� legk�l�nf�l�bb m�ret� �s alak� csomagokkal megpakolva igyekezett fel�j�k. Jobb�ra �gy n�zett ki, mint valami j�l megpakolt m�lh�s szam�r. Az esz�be jut� hasonlat mosolyt csalt Hermione arc�ra, ami mindk�t fi�nak szemet sz�rt.
- Mi olyan vicces? – k�rdezt�k egyszerre.
- Semmi, semmi – r�zta a fej�t, �m m�g mindig titokzatosan somolygott. Az „er�sebb” nem k�pvisel�i csak megvont�k a v�llukat, �s �sszen�ztek a feje felett, mint akik azt mondogatj�k magukban: „L�nyok! Ugyan ki �rti �ket?”.
- L�tom, Harryvel alaposan siker�lt bev�s�rolnotok – v�ltott t�m�t Alex.
- H�t, igen – h�zta ki mag�t b�szk�n a Weasley-fi�. – Elv�gre nem minden nap jut el az ember Zonk� Csodabaz�rj�ba.
- Azt hittem, az ikrekhez mentetek – jegyezte meg sz�razon a griffend�les eminens, �m erre Ron csak legyintett:
- Ha oda ment�nk volna, legnagyobb val�sz�n�s�ggel mindenb�l kaptunk volna. Akkor mit kapn�nk kar�csonyra? – tette fel nagy komolyan a kiss� nevets�ges k�rd�st.
- Ok�, elismerem, igazatok van.
- Na, l�tod – b�lintott el�gedetten.
- Aprop�, hol van Harry? – k�rdezte a sz�ke fi�, mik�zben szabad kez�vel m�g most is Malfoy p�lc�j�t szorongatta.
- ���… Ha j�l eml�kszem, elszaladt venni Hedvignek n�mi csemeg�t…
- Ha j�l eml�kszel? – visszhangozta Hermione. – Mi ez a sz�veg?
- Iz�…
- Ronald, Weasley! – kapta fel most m�r v�g�rv�nyesen a vizet. – Hol van Harry?
- J�l van, j�l van, megadom magam! – emelte fel k�t kez�t a mugli filmekben l�tott m�don. – Randija van.
- Randija? Kivel, ha szabad megk�rdeznem?
- L�v�sem sincs, Hermione, �s ezt nagyon komolyan mondom.
- Akkor meg mib�l gondolod, hogy randev�ja van? – vonta fel k�rd�n a szem�ld�k�t.
- Mi m�s�rt vett volna egy csokor vir�got? – k�rdezett vissza a m�sik.
Erre m�r nem lehetett mit mondani, �gy azt�n Ron diadalmasan a leveg�be bokszolt:
- Tess�k, igazam van!
- Erre m�g ne vegy�l m�rget, legal�bbis szerintem – vetette k�zbe Alex. Valahogy nem hitte, hogy Harrynek randev�ja lenne. S nem az�rt, mert nem n�zte volna ki bar�tj�b�l (�ppen ellenkez�leg), csak h�t elegend� volt vetnie egy pillant�st a kez�n pihen� �r�ra. A kis T�l�l� a jelek szerint a Szellemsz�ll�son volt, ami azonban, mint Hermion�t�l nem olyan r�gen megtudta, hossz� �vek �ta nem �zemelt. Minek ment volna oda randizni? Err�l a felfedez�s�r�l azonban nem sz�lt egyetlen sz�t sem, nem akarta, hogy a k�t bar�t felideges�tse mag�t.

Harry egyed�l �lldog�lt a Szellemsz�ll�snak azon kis szob�j�ban, ahol annak idej�n el�sz�r tal�lkozott a keresztapj�val. Amikor k�t �vvel kor�bban elvesztette, bar�taival megegyeztek, hogy b�r nincs holttest, �k m�gis „eltemetik” Sirius Blacket. �gy ebben a kis helyis�gben, arra a r�gi kis priccsre �ll�tottak egy dobozt, benne n�h�ny, a f�rfira eml�keztet� dolgot helyeztek el. Az oda-vissza t�k�r fel�t, Csik�cs�r egyik toll�t, �s azt a b�r karl�ncot, amit Harry neki sz�nt. Ronnal gyakorta elj�ttek ide, de most volt az els� alkalom, hogy a fi� vir�got is hozott. Valahol a lelke m�ly�n sejtette, hogy ezzel elind�totta a v�r�s haj� fi�ban megb�v� kombin�l�si k�pess�get, de most valahogy ennek t�nye sem nagyon �rdekelte. Lehajolt, s azt a p�r sz�l vir�got keresztbe fektette a b�kkfa dobozk�n.
- Hi�nyzol, Sirius – suttogta a n�ma csendnek, s egy pillanatra lehunyta a szem�t, nehogy a szemh�ja m�g�tt gy�lekez� k�nnycseppek utat tal�ljanak maguknak. Miut�n lenyugodott, m�g �pp id�ben egyenesedett fel, mivel az egyik kit�rt ablakkereten �t egy �jfekete bagoly s�v�tett be a szob�ba. D�bbenten figyelte a madarat, amely most a feje felett k�r�z�tt, majd amilyen hirtelens�ggel j�tt, ugyan�gy t�vozott. A kis T�l�l� eleinte azt hitte, puszt�n k�pzel�d�tt, �m megpillantva a mad�rb�l kihullott tollakat, r�j�tt, hogy ez t�volr�l sincsen �gy. Nem tulajdon�tott nagy jelent�s�get az im�nti aff�rnak, �gy h�t gondolatban b�cs�t vett a helyt�l, �s elhagyta a Szellemsz�ll�st. A fekete bagoly pedig ism�t berep�lt az ablakon. Ez�ttal azonban �talakult, s a hely�n egy k�z�pmagas, hossz�, barna haj� l�ny �llt. Fekete, roxfortos tal�rt viselt, igaz, a jelv�nye �s tal�rja szeg�lye arr�l �rulkodott, hogy m�g egyik h�zhoz sem tartozott. Sabina Pleasure kiss� undorodva tekintett v�gig a porlepte termen. Sohasem gondolta volna, hogy ilyen k�r�lm�nyek k�z�tt pillantja meg el�sz�r ezt a h�res-neves Pottert.B�r mag�ban el kellett ismernie, hogy a fi� val�ban nem volt egy cs�nya teremt�s, mivel az � sz�v�ben m�g most is csak Alexnek volt hely, nem �rzett semmit, ami m�g csak egy picike rem�nyt adott volna, hogy k�nnyebben elcsavarhatja majd a fej�t. Lemond�an s�hajtott, �jra bagolly� v�ltozott, s elrep�lt a Roxfort ir�ny�ba.

Alex a nap h�tralev� r�sz�t Hermion�val t�lt�tte, �gyelve arra, hogy elker�lje az �ket k�s�r� di�kok furcsa pillant�sait. Ron �s Harry persze �rvendtek az esetnek, ellenben Malfoy arc�r�l igencsak azt lehetett leolvasni, hogy legsz�vesebben nekiesne a mugli fi�nak. �ppen ez�rt Alex �gy d�nt�tt, hogy a p�lc�t ink�bb m�snap juttatja el „jogos tulajdonos�nak”. Ann�l is ink�bb, mert amikor bel�ptek a Nagyterembe vacsoraid�ben, nem kis meglepet�s fogadta. A mardek�rosok asztal�n�l ugyanis �lt valaki, akire nemigen sz�m�tott. Hossz�, sz�g egyenes barna haj, karcs� alkat, k�k szemek… A l�tv�ny �gy letagl�zta, hogy d�bbenet�ben m�g bar�tn�je kez�t is elengedte.
- Mi a baj, Alex? – n�zett Hermione, majd k�vette a fi� pillant�s�t. A k�vetkez� pillanatban pedig �jra r�n�zett. – Mondd, hogy nem � az…
- De igen, Hermione – s�t�tte le a szem�t. – Att�l tartok, pont � az. Sabina Pleasure.
- Ne csin�lj semmi ostobas�got, rendben? – k�rdezte agg�dva.
- Nyugalom, minden rendben lesz. Tudok magamra vigy�zni – azzal lehelt egy gyors cs�kot a l�ny sz�j�ra, s elindult Sabina fel�, aki pont ekkor l�pett el a h�za asztal�t�l. F�l�ton tal�lkoztak, s Sabina m�r h�vogat�an ny�jtotta fel� a k�t kez�t, �m Alex csak megr�zta a fej�t. Soha t�bb� nem akart ennek a l�nynak a b�vk�r�be ker�lni. Soha!
- Mit keresel itt, Sabina?
- Ugyan azt, amit te, Alex. Tanulni j�ttem ide.
- De te… Nem vagy boszork�ny.
- Ne fogadj, dr�g�m. Att�l m�g, mert te nem tudt�l r�la…
- Nem vagyok a dr�g�d, tudod j�l.
- �h, t�nyleg… Szereted? – biccentett Hermione ir�ny�ba, aki �pp Harryvel v�ltott n�h�ny sz�t.
- Igen, b�rmennyire nehezedre esik is elhinni, de szeretem.
- Szeptember �ta ismered. Nem t�l gyors ez a temp�?
- Figyelj ide, ha j�l eml�kszem, t�ged sem ismertelek r�gebb �ta, amikor tal�lkoztunk a Richmond-h�dn�l, eml�kszel?
- Igen, eml�kszem. Viszont besz�ln�nk kell, Alex.
- Nek�nk m�r nincs mir�l besz�ln�nk.
- Biztos vagy ebben? Az a l�ny tudja r�lad, mi vagy?
- Nem. Addig j� neki, am�g nem szembes�l vele.
- Ha nem akarod, hogy v�letlen�l elsz�ljam magam a jelenl�t�ben, akkor hallgass meg!
- Zsarolni pr�b�lsz? – sziszegte halkan.
- Tal�n baj? Csak besz�lni szeretn�k veled. Ha m�sk�nt nem vagy hajland�…
- El�g! – �ll�totta le a l�nyt. – Mikor �s hol?
- A mardek�rosok klubhelyis�ge el�tt, �jf�lkor. Felt�telezem, tudod hol van, igaz?
- Igen.
- Akkor nemsok�ra tal�lkozunk – r�videsen pedig visszament a hely�re, �s le�lt mintha mi sem t�rt�nt volna. Alex pedig mag�t �tkozva ment vissza a bar�taihoz.