Alex m�r j�l ismerte ezt a helyet, ami k�v�l a Kir�lyi �s �ltal�nos Bank nevet viselte, bel�l m�lyen azonban csak hazugs�g lappangott. A r�gi st�lus� h�z k�zel h�szemeletnyire magaslott felette, �s a magasban egy z�szl�t t�pett a h�v�s sz�l. M�rcius k�zepe fele j�rt, de helyenk�nt m�g �gy is megmaradtak a h�takar�k, f�leg a vid�ki utak ment�n. A leveg� valahol a meleg �s a hideg hat�r�n �llt, sem nem j�, se t�lzottan rossz nem volt. Kab�tra sem volt sz�ks�g, m�g is volt, aki viselt. Neki tal�n ink�bb volt hideg, rajta viszont csak egy Converse pul�ver �s egy kiss� m�r kopott, fekete farmer volt egy p�r Nike cip�vel. D�s f�rtjeibe k�m�letlen�l kapott bele a sz�l, ami id�k�zben megn�tt, �gy hamarosan le kell v�gatnia, de jobban tetszett neki, mint ami volt. Egy utols� m�ly leveg�v�telt �s bel�pett az �gynevezett bankba. Teste minden idege megfesz�lt, mint mindig mikor be kellett l�pnie ide. Tudta, hogy ez sem lesz k�l�nb, mint az eddigiek. Valahogy kij�tssz�k, r�s�zz�k valami �r�ltre, aki vagy a vil�got akarja vagy elpuszt�tani azt, majd majdnem meghal �s v�g�l egy k�sz�n�m n�lk�l megv�lnak t�le, m�g �jra nem kezd�dik. Azt az�rt be kellett l�tnia, hogy volt egy cseppnyi j� oldala is a dolognak. Sok embert megismer, igaz, hogy keveseket sz�nlelt. Sok helyen j�rhatott, ahov� �lm�ban sem jutott volna el �s tanult is. Az ut�bbi ellen�re majdnem megbukott, de v�g�l siker�lt befejeznie az �vet. A lift cseng�vel jelezte �rkezt�t, m�g v�letlen�l sem engedve, hogy felt�n�s n�lk�l l�pjen ki. Pedig sz�vesen tette volna. Belopkodott volna Blunt irod�j�ba, mint valami nagymacska, �s mikor bel�p, ijedt�ben kiesne a cs�sze a kez�b�l, r� a kicser�lt, h�feh�r, f�s�lt selyem sz�nyegre. Csak, hogy � ezt gyerekes gondolatnak v�lte �s mell� m�g lehetetlennek is, mivel minden mozdulat�ra kamer�k tapadtak, mint mikor annak az �r�ltnek a palot�j�ban �bredt

"Alex a legf�ny�z�bb szob�ban t�rt mag�hoz, amit valaha l�tott. Els�nek sajg� f�jdalmat �rzett a nyak�n�l, majd ut�na a felette elh�z�d� baldachinra lett figyelmes. Az oszlopos �gy k�t oldal�n kis �jjeliszekr�ny volt, d�szes l�tsz�lag igen kidolgozott mint�val. Oldalra tekintve egy eg�sz alakos, aranykeretes t�kr�t pillantott meg. Minden berendez�s antik darab volt, b�r neh�z lett volna megmondani melyik st�lusir�nyzatb�l. A falon az eg�szet bebor�t� festm�ny l�gott, amit�l balra egy faragott ruh�sszekr�nyt �ll�tottak ki. Hatalmas, plafonig �r� �vegajt�k ny�ltak a teraszra, �gy l�tszott annak kov�csoltvas korl�tja. Az egyik kisasztalon krist�lykancs� �keskedett, benne v�zzel, amiben j�gdarabok �sztak. Mellette k�t a kollekci�hoz tartoz� poh�rral. A szob�b�l k�t ajt� is ny�lt. Az egyik a folyos�ra, �s ut�lag az is kider�lt, hogy a m�sik a m�rv�nyburkolat� f�rd�be. Az els� ajt� lassan felt�rult �s egy f�rfi l�pett be. Alex az �gyon �lve k�vette l�pteit. J�l ismerte az alakot, de m�g nem l�tta a k�peny�n k�v�l m�s �lt�zetbe. A f�rfi egyszer� sz�rke �lt�nyt viselt, ami meglehet�sen passzolt k�nyelmesebbik �nj�hez, fejp�ntja se volt rajta, �gy haja zavartalanul lengett szemei el�tt. A fi� k�v�ncsi volt mit gondol, �s mi�rt rabolta el, ha egy�ltal�n voltak c�ljai, indokai.

- Rem�lem a k�r�lm�nyek �nyedre vannak! – mondta b�jologva, ami t�le kor�nt sem megszokott. Most m�r tuti, hogy akar valamit, amihez a bizalma is kell.

- Nem tudtam, hogy ennyire k�nyelmes t�pus! – j�tt az �res v�lasz…"

Ezzel z�rult le a legut�bbi �gy�nek nyugis r�sze, azt�n majdnem megint ott maradt, v�g�l meg megmentette a vil�got, vagyis, ha azt nem is, de sokakat. Neki k�sz�nhet�en eggyel kevesebb b�n�gyi szervezet van, ami ar�nylag eg�sz j�. Igaz, hogy m�g �gy is annyian vannak, hogy az sz�mhoz nem k�thet�. Helyet foglalt. A k�nyelmes b�rsonyfotel most ink�bb volt k�nyelmetlen. Az iroda �zl�stelen �s a k�t alak, akik vele szemben �lltak, illetve �ltek meg kib�rhatatlanok, �lnok hazudoz�k, �s zsarol�k.

- �r�l�k, hogy nem esett bajod, Alex! – mondta merev hangon a n� k�sz�n�s helyett. Szemei el�rult�k, hogy nem sz�m�tott r�, hogy �lve l�tja m�g.

- �r�l? – k�rdezett vissza a fi�, ironikus hangon. – H�t ez remek… - z�rta le az � r�sz�t, b�r sz�vesen bizonygatta volna tov�bb, mennyivel t�bbet �rdemelne. Mondjuk, most azonnal hazaengedn�k �s kisz�lln�nak az �let�b�l. Maga is tudta, hogy ezzel t�l sokat k�rne.

- Viszont… - kezdett bele, majd p�r sor csend k�vetkezett. Habozott folytatni, mert tudta mit fog reag�lni. – Lenne itt valami…

- Vehetek leveg�t? – v�gott a szav�ba, hangj�ban kivehet� felh�borod�ssal. Ez volt az a reakci�, amit � is v�rt. A sz�kben �l� f�rfit l�that�an nem hatotta meg az el�bbi kis jelenet, �s hogy ez semmit sem v�ltoztat azon, hogy mi lesz a kimenetelen. Tudta: �v�k� az utols� sz�.

- Ne agg�dj, nem azt k�rj�k, hogy menj vissza Cabralesbe. �ppens�ggel egy apr�s�gr�l lenne sz�, m�gpedig, hogy a kis utadon Toki�ba, ezt add �t Fuguda Jasuo-nak.

- Kinek? �s mi�rt menn�k �n oda? – rohamozta meg k�rd�seivel, mik�zben �tvette a dobozt, ami tapint�s�b�l �t�lve f�m lehetett.

- Vend�gek �rkezett! – terelte el a sz�t �s a m�g�tte fesz�l� k�perny� a lak�sukra v�ltott, ahol az ajt�ban egy sz�m�ra ismer�s t�relmetlen�l toporgott. – Elvigy�nk? – k�rdezte aj�nlkoz�an.



"H�t az edz�s h�tral�v� r�sze azzal telt el, hogy Olivert elsz�ll�tott�k a ment�k, alkarcsontt�r�s miatt. L�tnod kellett volna, hogy s�rt. J� nem volt a legszebb l�tv�ny sem, mivel ny�lt t�r�sr�l magyar�zok, de k�ny�rg�m! A kisebbek elsz�rnyedve n�zt�k, bevallom �n sem r�h�gtem, de nem is sajn�ltam azt a fafejt. Meg�rdemelte. De, hogy ennek se legyen j� v�ge, most m�r tuti, hogy �n is indulni fogok a bajnoks�gon, amir�l id� k�zben kider�lt (bocs, hogy f�lreinform�ltalak), hogy egy selejtez� �s Toki�ban ker�l megrendez�sre! Elhiszed ezt? M�g egy ok, hogy ne akarjak menni, mert ez nemzetk�zi, �s ki akar be�gni a selejtes tud�sa miatt. �nbizalom hi�nyban szenvedek…"

T�bb percnyi v�rakoz�s ut�n, m�r ott volt, hogy hagyja az eg�szet �s elmegy, mikor h�rtelen kiv�g�dott az ajt�. Egy n� �llt vele szemben, el�gg� indulatos arckifejez�ssel. V�r�s hajk�tege fel volt fogva, �gy fi�s arc�ba csak egy k�sza tincs l�gott.

- Szia! Seg�thetek? – v�ltott hangulatot h�rtelen �s a h�ta m�g� rejtette a k�st. – T�ged ismerlek! Vagyis l�ttalak a f�nyk�pen… a hol is.

– Ezt Sarutobi-shihan k�ldi Alex-nek. - ny�jtott �t egy bor�t�kot, kit�r�k�nt. – �s �zeni, hogy Cs�t�rt�k�n minden f�le k�pen j�jj�n edz�sre, mert fontos mondanival�ja van, vagy mi… a versennyel…

- Az, az igaz�g, hogy Alex… - kezdett volna magyar�zkodni.

- Mi van velem? – l�pett a j�vev�ny mell�, mire k�t meglepett n� n�zett vissza r�. Val�sz�n� mindketten m�s�rt voltak azok.

- Ez a tied! Oliver elt�rte a karj�t, �gy ketten megy�nk Toki�ban. – mondta imm�r a hivatalos c�mzettnek. Tokio. Ez a sz� k�nz� visszhangk�nt ism�tl�d�tt a fi� fej�ben, majd r�gt�n Mrs. Jones szavai k�vetkeztek.

- Hogyan? – csod�lkozott el, nem mintha nagyon b�nta volna. Tudta, hogy a sr�c nem kedveli �t, �s ez k�lcs�n�s is volt valamilyen t�ren.

- Oliver-kun wa watashi o yobi-i-mashita Akai.* – sz�k�tette �ssze tekintet�t.

- Ahha… biztos. – nyugt�zta.

- Nem fontos. – legyintett a l�ny, majd b�cs�zni k�sz�lt, mikor a szembe l�v� Jack karon ragadta.

- Gyere be te�ra, �s ott majd megbesz�litek. – javasolta lelkesen. – Ahogy az arc�t eln�zem, nem nagyon vette. – nevetett fel saj�t elmond�s�n, b�r tagadhatatlan, hogy a fi� t�nyleg �ssze volt zavarodva �s k�v�ncsi volt Sarutobi �zenet�re.

- De otthon meg�lnek, ha k�sem. – keresett kifog�sokat zavar�ban. – �s…

- Majd elsim�tom, hiszen ez fontos, f�leg, ha ezt te is megtudod! – v�ndorolt �t tekintete Alex-re, aki �rtetlen�l n�zett vissza. Mintha Jack olyat tudna, amit � nem, de persze ez nem �gy volt, csak � is hallani akarta, mert, hogy titokzatos �r�kbefogadottja nem sokat mond el neki, csak t�m�ren a l�nyeget az is biztos volt. Most � is mindenr�l tudni akart.





*Pirosk�nak nevezett!