Az �cean… homok… naps�t�s… hull�mok… �s egy ideges�t� sr�c… H�t lehet enn�l szebb az �let?
Alexen l�tszott, hogy nem igaz�n tudja, mit higgyen, miut�n levontam okos k�vetkeztet�semet, miszerint Maitland egy orsz�got akar elpuszt�tani. Meg�rtem, az els� p�r alkalommal �n se hittem el, hogy igazam volt.
Mindenesetre hozz�l�ttam, hogy kikeressem a Maitlanddel kapcsolatos orsz�gokat. H�t abb�l volt egy p�r. Az ember l�ny�nak az az �rz�se t�madt t�le, hogy a fick� mindenhol j�rt. Ja, �s m�g nem eml�tettem azokat a helyeket, amikr�l besz�lt. Mert abb�l is volt egy p�r. Vegy�k p�ld�ul Afganiszt�nt vagy Pakiszt�nt. J�rni �ppen nem j�rt ott, viszont a fegyvereiket �s a technik�jukat nagyon kifog�solta. Teh�t �jabb c�lpontok.
Sz�val kinyomtattam mindent, �s egy mapp�ba raktam, hogy majd leviszem a partra, ahova Alex is ment. Nem v�rt meg. Azt mondta, megn�zi, milyenek a hull�mok. �n meg mondtam, hogy vigy�zzon Smithers naptej�vel.
Sz�val megvoltak az adatok, gyakorlatilag egy teljes csomag pap�rt (azaz olyan �tsz�z darabot) haszn�ltam el �gy, hogy k�zben mindk�t oldal�ra nyomtam sz�veget!
Miut�n ezzel is megvoltam, �tvettem a k�tr�szes f�rd�ruh�mat �s lecuccoltam a partra.
Szinte minden megvolt ahhoz, hogy nyugisan dolgozzak. Naptej, hogy ne �gjek sz�jjel, napszem�veg, hogy a szemem ne �gjen sz�jjel – a feh�r lap miatt – �s egy spir�lf�zet – ha unatkozni tal�ln�k. Teh�t nekil�ttam a munk�mnak.
�s itt kezd�dtek a bonyodalmak, mert r� t�z percre, mikor �t orsz�g nev�t siker�lt ki�rnom h�rom oldalr�l, amin annyira apr� volt a bet�, hogy azt hittem, kiesik a szemem, valaki eltakarta a napot. Feln�ztem. Egy sr�c volt, alig id�sebb n�lam. B�r ezt nem mondhattam biztosan, mivel a nap m�g�tte volt, �n meg alig l�ttam valamit a
– Hello! – k�sz�nt nagy flegm�n.
Semmi kedvem nem volt ismerkedni.
– Ny�gd ki, mit akarsz, �s h�zz el innen – mordultam r�.
– Nincs kedved…
– Eltal�ltad.
Megford�tottam egy lapot, �s �jabb orsz�g nev�t firk�ltam bele a f�zetbe. F�l m�sodperc m�lva �jabb ismer�s hang kapcsol�dott be r�vid, �m ann�l kellemetlenebb t�rsalg�sunkba.
– Hello, Dan.
Alex… Enn�l m�r rosszabb nem lehet…
– Sz�val � a h�god – jegyezte meg a flegma.
– Aha.
– Mir�l van sz�? – k�rdeztem.
Kezdett �ssze�llni a k�p. Ez egy sr�c itt, akivel Alex val�sz�n�leg ma ismerkedett meg.
– Daniella Garbutt, Lucas Maitland.
Hopp�! �gy l�tszik, Alex belend�lt. Hogyan teljes�ts�k f�l nap alatt a feladatunkat? Mi sem egyszer�bb: z�rjunk �ssze k�t sz�rf–m�ni�s pasit, �s m�r k�sz is. Mert hogy Lucas Maitland – a megfigyelend� alany – az volt, afel�l p�r �ra alatt minden k�ts�gem szertefoszlott.
Miut�n t�lest�nk a szok�sos formas�gokon, Lucas (Megj.: Sikeresen a tudom�somra hozta, hogy sz�l�tsam Luke–nak. Nem tettem. Na nehogy m�r egy pasi parancsolgasson nekem, egy szabad szellem� angol k�mnek!) r�t�rt legels� besz�dt�m�nk v�gkifejlet�re: megk�rdezte Alext�l, mindenkivel �gy viselkedek–e, aki randit k�r t�lem.
Ami nem igaz, mivel nem mondta v�gig az eg�sz mondatot – a t�rt�net szempontj�b�l l�nyegtelen, hogy ki miatt.
– Nem – v�laszoltam. – Akik enged�ly n�lk�l t�rnek be a mag�nszf�r�mba, azok �ltal�ban a legk�zelebbi k�rh�z intenz�v�n k�tnek ki.
Nem �rdekelt, hogy vele kell j�pofiznunk. Ha tudtam volna, hogy egy ekkora pof�tlan Neander–v�lgyihez k�ldenek minket, nem v�llalom. Ja, egy�bk�nt sem v�llaltam. Akkor meg mi�rt agg�dok amiatt, hogy elsz�rom az MI6 terv�t?
– Mindig ilyen? – fordult Alexhez Lucas (csakaz�rtis!).
– Nem ismerem olyan r�g�ta – t�rt ki a v�lasz el�l a „mostohatestv�rem”.

H�l’ istennek nem folytatt�k tov�bb a besz�lget�st, mivel j� hull�mok j�ttek. Legsz�vesebben �n is vel�k mentem volna – nem a t�rsas�guk hi�nyzott, csak a sz�rf�z�s.
Csakhogy Alex n�lk�lem jobban boldogult a feladattal, �n meg elvoltam az olvas�ssal – m�g akkor is, ha hal�losan unalmas volt – �gyhogy hagytam, hagy sz�rakozzanak n�lk�lem. Ha �n ott vagyok, �gy se tudnak…

Unalmas volt. Egy �r�n kereszt�l m�st sem csin�ltam, csak firk�ltam meg olvastam. A h�tam k�zben les�lt, h�la az �gnek, hogy nem v�r�sre, csak barn�ra. K�nytelen voltam megfordulni �s kicsit a hasamat is s�ttetni a napon… Nem akartam h�ly�n kin�zni. Mert hogy festen�k m�r: el�r�l feh�r, h�tulr�l fekete…
Egy id� ut�n azonban kezdett unalmass� v�lni. A sr�cok j�l sz�rakoztak, ami m�r–m�r fizikai rosszull�tet okozott. Nos igen, azt nem mondtam, hogy nem vagyok �nz�.
Ez persze nem jogos�tott fel arra, hogy �n is sz�rakozzak, �gyhogy ink�bb lel�ptem. Egy kis ker�l� pedig az Operah�z fel� m�g senkinek sem �rtott meg.
Felvettem a ruh�mat �s m�r h�ztam is elfele. Nem igaz�n �rintett meg a strand. Vizet l�ttam eleget – tal�n t�l sokat is –, napf�nyb�l is kijutott a nap folyam�n, a t�megb�l pedig �t perc alatt elegem lett, teh�t mi�rt is panaszkodn�k? A v�g�n m�g r�m fogjak, hogy �tlagos l�ny vagyok!
Sz�val elindultam hazafel�, �s k�zben az olvasottakon t�prengtem. Maitland egy tipikus milliomosnak t�nt – legal�bbis egy k�v�l�ll� szem�vel n�zve. De tal�lkozott Jaszen Gregoroviccsal, egy b�rgyilkossal, eltetetett egy �gyn�k�t l�b al�l, r�ad�sul s�ntik�l valamiben.
Aprop�, Jaszen. R�la se sok inf�t kaptunk. Egy k�p, plusz a foglalkoz�sa, sz�val…
A f�nyk�p pedig nem �ppen a legjobb min�s�g�. De Jaszen nagyj�b�l pont �gy n�zhetett ki, mint az a sz�ke pasas ott…
T�z m�sodpercbe telt, mire r�j�ttem, hogy aki el�ttem �ll, az Jaszen Gregorovics. szem�lyesen.
Hopp�! Asszem a k�zn�p ezt h�vja v�ratlan fordulatnak.
De hogy mi a fen�t keresett ott, arr�l nekem fogalmam sem volt. Teh�t: ki kellett valakinek der�teni. Mivel Alex nem �rt r�, nagy kegyesen elkezdtem k�vetni a pasast, mik�zben arr�l fil�ztam, hogy vajon a pasikn�l is a hajsz�nnel azonos az agym�k�d�s.
Eln�z�st, azt mondtam, k�vettem? Helyesb�tek. K�vettem volna – ha nem mutatok be mindenki el�tt egy mintaszer� hasra es�st a saj�t l�bamban.
A sik�t�somra fel�m fordult, �s egy pillanatra belen�zhettem a szem�be. Valahogy az volt az �rz�sem, hogy r�j�tt.
Persze ez k�ptelens�g. Viszont nyomban ment tov�bb, mint mindenki, kiv�ve persze azokat, akik k�r�l�lltak. Hogy mi�rt, azt nem tudom. Gondolom j�t r�h�gtek rajtam.

Tyler �s Hunting m�r otthon voltak, �s megk�rdezt�k, haladtunk–e valamit. B�logattam, de nem vil�gos�tottam fel �ket. Minek? Nem tartozik r�juk, hogy tal�lkoztam egy nemzetk�zi b�rgyilkossal.
Megjegyezt�k, hogy holnap bet�rnek Maitlandhez. Mondtam nekik, hogy nyugodjanak b�k�ben, de t�bbre nem volt id�m, mert megj�tt Alex, nekem pedig valakivel meg kellett osztanom a fejlem�nyeket.
Sz�val karon ragadtam, �s ber�ngattam a szob�mba.
– Mit akarsz? – r�zta le a kezemet mag�r�l.
– �j fejlem�ny – v�laszoltam angyali mosollyal. –: Tal�lkoztam Jaszen Gregoroviccsal.
– Mi? – Alex leesett �llal b�mult r�m. – �s hogy vagy m�g mindig �letben?
– �gy, hogy csak �n l�ttam. Persze � is �szrevett, de szerintem kiz�rt, hogy tudn�, ki vagyok, sz�val… – idegesen mosolyogtam.
– K�vetted?
Ett�l a k�rd�st�l f�ltem.
– Nem igaz�n… Ad�dtak technikai probl�m�k…
– Mif�le probl�m�k?
Ajaj… Most mondjam el, hogy hasra estem? Maradjunk ink�bb a f�ligazs�g mellett.
– Szem el�l t�vesztettem. Nagy volt a t�meg.
�s ez minden szempontb�l igaz is. Elvesztettem szem el�l, mert hasra estem. Nagy volt a t�meg, mert k�rbe�lltak.
– Nekem is van egy j� h�rem – sz�lalt meg Alex.
– Micsoda?
– Lucas Maitland megh�vott minket hozz�juk.
– Minket? Azok ut�n engem is?
– Neked k�telez� a r�szv�tel.
Ez �gy nem lesz j�…
– Ismer t�ged Jaszen?
Alex hallgatott.
– Tal�lkozott m�r veled?
B�lintott.
Akkor kezdhet�nk im�dkozni, hogy ne legyen ott akkor is a h�zban, amikor mi, mert egy biztons�gi kamera, �s l�ttek a terveinknek.