A Scope beszélgetett a best-seller íróval, Anthony Horowitz-al, a könyvéről és az abból készült Október 6.-án moziba kerülő Stormbreaker filmről. Nos lássuk, mit válaszolt:

S: Scope kérdezője
AH: Anthony Horowitz

S: Milyen fajta dolgokról írsz?
AH: Könyveket írok széles körben a fiataloknak: kaland történeteket, gyilkossági és misztikus sztorikat, és természetesen kém-történeteket, tréfás történeteket, és történelmi témájú könyveket. Mérlegelés után a TV-s karrier is elfoglalt, és írtam néhány rejtélyes-gyilkosságot. És filmeket is írok. A Stormbreaker a harmadik sikeres filmem, és talpig elmerültem a mozik világában.
S: Mikor keztél el írni, és mikor határoztad el, hogy hivatalosan is író leszel?
AH: 8-9 éves koromban kezdtem el írni, és határoztam el, hogy hivatásos író leszek. Élénken megmaradt bennem az az emlék, hogy a 8. születésnapomra egy írógépet kértem az édesapámtól. Ez természetesen jóval a számítógépek kifejlesztése előtt volt. Szerintem azért volt, mert nem voltam valami jó a suliban. Nem voltam sem fizikailag fitt fiú, sem egy keményen dolgozó típus, ezért a kiutat a könyvekben és a történet mesélésekben találtam meg. És én teljesen biztos voltam benne a legelső emlékeimtől kezdve, hogy én hivatásos író akartam lenni.
S: Mikor érted el íróként az első sikered?
AH: Azt hiszem az első sikerem az első években volt. 22 voltam, mikor az első könyvem kiadásba került, egy gyermek könyv, a címe Enter Frederick K. Bower. Furcsa mód azt megvette a Disney. Még csak 22 voltam, de hirtelen az egész világ a lábaim előtt hevert. A Disney ugyan nem csinált filmet, de Hollywoodban voltam 22-23 évesen, és írtam maz első mozifilmem.
S: Mi inspirált arra, hogy megírd az Alex Rider-sorozatot?
AH: Amikor felnőttem, a James Bond filmek az életem egy részévé váltak. Szenvedélyesen szerettem őket. És nagyon nagy hatással voltak rám. Alex Rider azért született, mert később kezdtem azt érezni, a Bond-filmek elvesztették varázsukat. Nem vonzottak többé. És azt gondoltam ez azért van, mert Bond már túl öreg. Ez arra kezdeményezett, hogy belegondoljak, hogy lehetséges lenne-e előhívni az korábbi filmeket, csak egy 14 éves szemszögéből. Elhatároztam, hogy visszeviszem magam 14 évesnek, miközben a filmet nézem, és újra kezdem. És ez volt az inspiráció.
S: De van némi eltérés James Bond és Alex Rider között, nem?
AH: Feltétlenül. Habár azt mondtam, hogy ő volt az inspiráció, aztán támadt tegy ötletem: a cél az, hogy amennyire csak lehet különbözzön Bondtól. Az egyetlen igazi hasonlóság Alex Rider és a filmek között a készülékek. Alex természetesen nem hazafi. Őt nem mérdekli ia haza szolgálata. Ő nem tőlem származik, mint gyerek. És nem is James Bond-tól. Ő ennek a generációnak egy igen modern tinédzsere.
S: Mi vezeti z Rider-sorozat tervében?
AH: Alexnek van végzete. Alex valaki, aki kényszerből lett azzá, ami lett, egy nagyobb erő álltal, mint ő maga, és ez a kényszer mindíg ott kavarog körülötte, mindíg vissza vezérli. Azt hiszem ez nagyon sok volt a későbbi Bond-filmek részéből.
S: Mi az alkotói bizonytalanság a munkádban?
AH: Tudatában vagyok annak, hogy a könyv olyan, mint egy vonat. És ez a történet maga a vonat, ami végigszáguld a sínen 100 m/h-val és végül bemegy egy alagútba, vagy sziklába, vagy akármi másba, és semmi sem lassíthatja le ezt a vonatot. Így a takarékosság, és a gyorsaság és az engedély ennek nagy része. Sosem adatik meg a lehetőség, hogy azt momndjuk, felszállunk erre, mert mindig arra várunk, hogy meglássuk mi fog majd történni.
S: Úgy tűnik mesterfogásod, hogy Alexet hajmeresztő helyzetekbe hozod.
AH: A veszély a bizonytalanság része. Alex állandóan, sokféleképpen és általában veszélyben van.