Horowitz Horror

1.
Esti fürdés
(Részlet)

Kezdettől fogva utálta azt a kádat.

Isabel otthon volt szombaton, mikor kiszállították, és azon gondolkodtak, hogyan fogják felvinni hatalmas vasszörnyet a lépcsőkön, a sarkon befordulva egyenesen a fürdőszobába. Nem úgy tűnt, hogy a két vékony házhoz szállítónak lenne ötlete. Harminc perc, négy összevágott ujjbegy és száznál is több szitkozódás után úgy tűnt, hogy reménytelenül beszorul, hacsak Isabel apja nem segít kiszabadítani. De a kád egyik vaskos lába beleakadt a tapétába, és felszakította azt, elindítva egy vitát Isabel szülei között, a szállítók szeme láttára. A szülők egymást hibáztatták, mint mindig.

- Azt mondtad lemérted.
- Le is mértem.
- Igen, de azt is mondtad, hogy a lábai leszerelhetőek.
- Nem, azt te mondtad!

Tipikus, hogy vesznek egy kádat, gondolta Isabel. Mindenki más elmenne a West End-be, az egyik legmenőbb üzletbe. Kinézne valamit a kirakatból. Hitelkártyával kifizetik. Elszállíttatják és összerakatják hat hónapon belül, és köszönik szépen.

De  Jeremy és Susan Martin nem olyanok. Mióta megvették a kis századfordulós házikójukat, Musvell Hillben, Észak Londonban elhatározták, annak szentelik a szünidejüket. És mióta mindketten tanárok – Jeremy egy általános iskolában, Susan a helyi iskolában – a szüneteik egyre sűrűbbek és hosszabbak voltak.

Így aztán az étkezőasztaluk egy Hungerford-i régiségboltból származott, a székeiket egy Hove-i ház kiárusításánál vették. A konyhai pultot egy kidobástól mentették meg Macclesfieldben. És a francia ágyuk rozsdásodó rakás alján találták, egy csűrben, egy francia  farmháznál, Boulogne-n kívül. Sok hétvége. Sok eladó-ház keresés, mérés, képzelgés, alkudozás és vitatkozás.

Ez volt a legrosszabb benne. Amennyire Isabel látta a szülei nem úgy néztek ki, hogy örömüket lelik ezekben az antik bútorokban.