Alex Rider letörten feküdt az ágyán, s mintha már évek teltek volna el így, azon gondolkodott, mit gondolna most a nagybátyja. Alex nem volt kém! Csak egy átlagos gyerek. Talán, mert képes volt túlélni. Talán, mert időnként szórakoztató volt... de nem elég szórakoztató ahhoz, hogy együttéljen a vesztességekkel. Elvesztette a megszokott életét, a barátait, Sabinát. Elvesztett mindent, csak az életet nem. Néha arra gondolt, sokkal jobb lenne, ha meghalna.

Sosem vagy elég fiatal a halálhoz, mondta neki Jaszen Gregorovics. Alex arra gondolt, talán igaza lehet. Arra gondolt, hogy most a halál megváltás lenne.

Egy könny csordult végig az arcán, mikor ránézett arra a képre, amin a nagybátyjával van, a Mount Everest megmászása előtt. Alex mindig csak a nagybátyjával töltött időre gondolt. A kiképzésére fordított időre.

- Szeret még valaki? Szeret valaki? - kiabálta Alex, nem törődve azzal, hogy a házvezetőnője, Jack meghallhatja az ordítást. A saját elfolytott zokogásának hangjára aludt el.

Nem is tudta, hogy Jack hallotta a kiáltását. Összetörte a szívét, hogy Alex azt hitte a nagybátyja nem szerette - hogy senki sem szerette. Jack szerette, a barátai szerették. De ahányszor csak ránézett Alex veszélyben volt, Jack  a fizetését tette volna rá, hogy Mrs. Jones az MI6-nél szintén szereti. Sabina szerette őt, és ha csak egy iskoláslány fellángolása volt is, szintén komolyan aggódott.

Jack tudta, hogy eljött az idő. Átment Ian dilgozószobájába, és elővett egy levelet.

Alex pár órával később ébredt, az arca könnyes volt, még álmában is sírt. Megfordult az ágyában, és sóhajtott. Bámulta néhány percig a padlót. Nem volt ereje felkelni.

Azután megpillantott egy fehér valamit a sarokban, az ágyával szemben. Egy levél volt. Megfordította. Neki volt címezve, a  nagybátyjától jött. Mikor jöhetett?

Kipattant az ágyból, és hirtelen új energiát érzett magában. Átrohant a szomszéd szobába, ahol Jack épp az egyik pár nadrágját varrta.
- Jack, miért varrsz? - kérdezte tőle. Jack nem varrt. Szürnyen tudott varrni.
- A farmerod elszakadt. - Mondta tárgyilagosan.
- Vehetsz másikat. Vagy nem. Van pénzünk. - Mondta. Biztos volt benne, hogy van elég pénzük, a fizetéséből, amíg Iané meg nem érkezik.
- Azért csinálom, mert szeretlek, Alex. Oké? - mondta szigorúan.
- Oké. - mondta kissé sértődötten, aztán neszébe jutott a levél, és megkérdezte Jacket. - Nem tudod honnan jött?
Jack felnézett.
- Mi? - felemelte a levelet, majd közelebb hajolt hozzá, majd megrázta a fejét.
- Nem... dehogyis. Miért nem olvasod el? - javasolta.
- Én is erre gondoltam. - Mondta Alex, majd kisétált a szobából.
Jack mosolyogva rázta a fejét, majd visszatért a nadrágvarráshoz. Mert ő szerette alexet - és a fiúnak tudnia kellett.

Alex az ágyán ült. A nagybátyjátol érkezett levél... honnan jöhetett? De ez most nem fontos. Az a fontos, hogy itt van... És úgy tűnt, pont jókor jött.

Elővette a levélbontó kést, amit a nagybátyjától kapott, és óvatosan kibontotta a levelet. Belenézett, és csak egy darabka papírt talált. Izmos mellkasa kifújta a levegőt. De kivette a papírt - akármilyen levél jobb, mint a semmi.

Széthajtotta a levelet, és a szíve hevesen dobogni kezdett, mikor meglátta Ian kézírását. Elkezdte olvasni.

Folytatása következik!