Alex kibámult a fürdőszoba ablakon, meresten nézde a csillagos éjszakát. Végig az Elnök Különgépén történt események jártak a fejében. Tudni akarta, mit jelentett Jaszen Gregorovics utolsó mondata.
Menj el Velencébe. Keresd meg Skorpiát. És megtalálod a végzetedet.
Érthetően az olaszországi Velencére célzott, de mi lehet ott? A titok az apjáról reménykedve kéne kutatnia?
Végül úgy döntött elmegy aludni. Nem volt könnyű kiverni a fejéből a bérgyilkost és a szavait, de Alex végül a édes álomba merült.

- Alex! - hallattszott Jack hangja a földszintről.
Alex álmosan ntántorgott ki az ágyából, és felöltözött.
Átsétált a konyhába, ahol Jack épp palacsintát evett. A lány melletti tányér rá várt.
- Még mindig azon gondolkodsz, hogy elmész Velencébe? Alex, mindnyájan tudjuk, Jaszen csapdába akar csalni.
- Nem hinném, Jack. - mondta Alex. - Valahogy látszott rajta, hogy tényleg őszínte. Teljesen biztos vagyok benne, hogy nem csapda.

Jack reggeli után elment a boltba. Alex visszasétált a szobájába. Gondolataiban próbálta kitalálni, hogyan juthat el Velencéig.
Kissé nehezére esett, és csak néhány másodperc múlva vette észre, hogy mégvalaki van a szobában.
- Voá! - Kapott levegő után Alex.
Amit látott, az lehetetlenség volt; egy 14 év körüli, izmos, szőke hajú fiú. Tökéletes hasonmása Alexnek.
- Hiányoztam? -  kérdezte a hasonmás mosolyogva.
Alex nagy levegőt vett. Ez lehetetlen! Dr. Grief klónja volt, aki beleesett a nagy tűzbe.
- Hogyhogy még élsz? - kérdezte Alex.
- Az apám úgy készített, hogy ne lehessen egykönnyen megölni. - válaszolt a klón. -  Nem úgy, mint téged, ugyebár. Habár, szerencsétlenségedre én vagyok az egyetlen olyan, akiben megvan a képesség, hogy végezzen veled, még akkor is, ha Dr. Grief megbukott.
A klón kinevette Alexet, majd hozzászorította a falhoz. Alex nehezen lélegzett, a klón keze a nyakára fonódott.
Alex hasba könyökölte. A klón meggörnyedt. Alex behúzott neki egyet, a földre kényszerítve ezzel. A másik Alex úgy tűnt nem üt vissza, hanem keresztül ugrott az ablakon. Alex kimerülten rogyott össze.

- Alex, kelj fel! - Hallatszott valahonnan messziről Jack hangja.
Alex magáhoztérve megpillantotta Jacket, aki mellette térdelt.
- Mennem kell! - mondta hirtelen Alex, mihejtst eszébe jutott a harc.
- Menned? Hová? - habogott Jack.
- Az MI6-hez. Szerintem oda mehetett.
- Alex, mi?... - de Alex már elrohant.

Alex a lehető leggyorsabban tekert biciklién a Liverpool streetig. Alexnak az volt az érzése, hogy a hasonmása az MI6 Főhadiszállásra tart, hogy előnyt kovácsoljon a bosszújához.
Megállt a bank bejárata előtt, ami igazábol a Britt Titkos Szolgálat épülete volt. Berohant a bejárati ajtón, és elővett egy csomag robbanó rágót.

A nő az első pultnál meghökkenve nézett Alexra, úgy mintha az előző találkozásukkor valami történt volna.
- És, mit csinálsz te itt? - kérdezte.
- Már voltam itt ma? - kérdezte Alex.
- Remélem, hogy nem... - a nő az ajtó felé pillantott.
Alex megfordult. A hasonmása állt ott, keresztbe font karral. - Már vártalak. - Mosolyodott el a klón.
- Micsoda meglepetés. - vágott vissza Alex.
Alex hirtelen megtámadta a klónját. Az Alex hasonmás a földre esett. A kezével jó erősen szorította a hasonmást a földhöz. saját magán térdelt, és megragatodd egy  darabot Mr. Smithers robbanó rágójából, és ráragasztotta a klón homlokára. Aztán elkezdett rohanni a zavarotott nő felé, majd magával rántva behúzta az asztal alá.

Másodpercekkel később minden rázkódott körülöttük a detonáció hatására. Alex óvatosan felállt, átbámult a porfelhőn.
A klónja elment... egyszer és mindenkorra.