Hervaszt�, meleg, ny�ri este k�sz�nt�tte aznap az utc�kon l�zeng� embereket. Mindenki legal�bb egy, v�zzel teli palackot hordott mag�n�l, hogy ezzel enyh�thesse az �ton-�tf�len r�t�r� szomj�s�got. Londonban r�gen tapasztaltak m�r ennyire forr� nyarat, �gy nem meglep�, hogy a t�lnyom� t�bbs�get v�ratlanul �rte a t�ny: ideje igazi, ny�ri ruh�kat is beszerezni. Ez, a m�r-m�r fullaszt�nak mondhat� h�s�g, alig p�r �r�ja szakadt az emberekre, akik nem �rtett�k: ha egyszer a meteorol�gia enyhe, helyenk�nt h�v�s id�r�l sz�molt be, mik�nt lehets�ges az, hogy, most a t�bbs�gnek val�s�ggal felforr az agyvize?

Eme v�lasz�rt nem kell messzebbre mennie a v�ros �szaki r�sz�n �ll� temet�be. Ott, a sz�pen �polt s�rok, �s gondos s�t�nyok k�z�tt bolyongva, valahol a ravataloz� k�polna – ami m�retei miatt templomnak is ragyog�an beillett volna - k�rny�k�n, egy friss s�rhant el�tt �ll� fiatal f�rfit, vagy tal�n ink�bb fiatalembert pillanthat meg.
Ritka �rdekes jelens�g lehet annak, aki valahonn�t �sszeszedi a b�tors�g�t, �s k�zelebb mer�szkedik hozz�, hogy valamennyire l�thassa, ki is a gy�szol�.
M�r r�n�z�sre is meg�llap�thatja, hogy az illet� alig, vagy m�g be sem t�lt�tte a huszadik �let�v�t, b�r, ha �gy, f�lprofilb�l valamilyen �ton-m�don siker�l a m�lybarna szemekbe n�znie, az azokb�l sug�rz� �lettapasztalat szinte elriasztja az embert. Sz�ke haja eg�szen r�vid, csup�n k�t k�sza tincs hullik a homlok�ra, b�r�nek enyhe, napbarn�tott �rnyalat�t egy kiss� kihangs�lyozza fekete �lt�z�ke, amelyet enyhe sz�nfoltk�nt sz�nes�t az �lt�nye alatt viselt h�feh�r inge.
Isten se tudja tal�n, mi�ta �lldog�lhat ott mag�ban, de az t�ny, hogy m�r hossz�-hossz� ideje meredten n�zi az el�tte �ll� s�rk�vet, amire csup�n p�r sz�t v�stek, �s futtattak be arannyal a gondos kezek: „Itt nyugszik Hermione Rider, aki elhunyt 19 esztend�s kor�ban, �s fia, ifjabb Alexander John Rider, aki egy �r�san hagyta itt ezt a vil�got. Bar�taik is szeretteik mindig eml�kezni fognak r�juk.” Menn�l tov�bb n�zte a s�rk�vet, a fiatalember keze ann�l ink�bb �k�lbe szorult.

Olyan hirtelen t�rt�nt minden… Ideje sem volt felfogni, mi zajlik le k�r�l�tte, �gy magukkal sodort�k az esem�nyek. Az egyik pillanatban m�g nyugodtan besz�lgettek a l�nnyal, a k�vetkez�ben azonban m�r ment�t kellett h�vnia, mert Hermion�n�l beindult a sz�l�s, noha ennek m�g kor�ntsem lett volna szabad.
Nem is eml�kszi m�r r�, mennyi id�t t�lt�tt a k�rh�z v�r�term�ben. Egyet, tal�n kett�t, esetleg m�g t�bbet? Teljesen elvesz�tette az id��rz�k�t, csup�n egyetlen dologra tudott koncentr�lni: arra, hogy im�dkozzon.
Ez el�g hihetetlennek hangzik, igaz? Valaki, aki eddig csak azzal t�r�d�tt, amit l�tott, amit meg tudott �rinteni, most f�lelm�ben a Teremt�h�z fordult seg�ts�g�rt. Amikor azonban megpillantotta a m�t�b�l kij�v� n�v�r gondterhelt arc�t, szinte azonnal Isten ellen fordult megint.
A mell� l�p� n� szomor�an n�zett fel r�, s k�rnie sem kellett, az azonnal belev�gott a mondanival�j�ba:
- Sajn�lom, Mr. Rider – kezdte nagyon komoly, hivatalos hangnemben, mint amire a n�v�riskol�n megtan�tj�k �ket, „Hogyan k�z�lj�k a betegekkel, vagy hozz�tartoz�kkal a rossz h�rt?” nevezet� tan�r�n.
- Mi t�rt�nt? – k�rdezte szenvtelen hangon. Nem akarta kimutatni az �rz�seit, k�l�n�sk�ppen nem egy idegen el�tt.
- A feles�ge… T�l sok v�rt vesztett… Nem tudtunk rajta seg�teni. Csup�n annyi ideje maradt, hogy a fi�t elnevezze. Alexander Johnnak h�vta.
- �rtem – vett egy m�ly leveg�t, nehogy a tork�t szor�t� keser�s�g felsz�nre t�rhessen bel�le. A n�v�rke ezt pozit�v – vagy legal�bb nyugodt - jelnek k�nyvelhette el, mert folytatta:
- Ugyanakkor sajn�lattal kell k�z�ln�m, hogy a kisfi� nagyon gyenge volt, abban a pillanatban, hogy megsz�letett. Lehet, hogy a feles�ge bels� v�rz�se okozta a fullad�s�t.

A h�r annyira sz�ven �t�tte, hogy egyszer�en elfordult a n�t�l, aki meg�rt�en, �m szigor�an csak fut�lag, meg�rintette a v�ll�t, majd mag�ra hagyta. A k�vetkez� pillanatban pedig Alex Rider lerogyott az egyik sz�kbe, �s arc�t a k�t kez�be temetve, keser�en s�rni kezdett. K�nnyei meg�ll�thatatlanul csorogtak v�gig az arc�n, a vesztes�gek f�jdalma val�s�ggal, mintha agyonnyomt�k volna. Percek alatt elvesz�tett mindent, ami eddig fontos volt a sz�m�ra: Hermion�t, �s a fi�t egyar�nt.
Arra sem eml�kszik, hogyan siker�lt a kez�be vennie a mobilj�t, �s fejb�l t�rcs�znia a legjobb bar�tja, Harry Potter telefonsz�m�t. A t�ls� k�sz�l�k kicsengett p�rszor, majd belesz�lt az az ismer�s hang:
- Alex, na, hogy vannak? Fi� lett igaz?
A fiatalember �gy megd�bbent a z�poroz� k�rd�sek hallat�n, hogy hossz� m�sodpercekig csak hallgatott.
- H�, haver, ott vagy? – sz�lalt meg agg�dva Harry.
- Igen, csak… - nem b�rta folytatni a mondatot, egyszer�en k�ptelen volt r�.
- Alex, te s�rt�l?! Alex, mi t�rt�nt?!
- V�ge, Harry – mondta ki v�g�l, ami csak �gy, hirtelen az esz�be jutott.
- Minek van v�ge? Mir�l besz�lsz?
- Hermione… �s a pici… mindketten meghaltak – abban a pillanatban, hogy kimondta, �jabb hull�mban t�rt r� a zokoghatn�k, �s ezt m�r nem tudta visszatartani.
- �des Istenem – Harry hangja az �szinte megd�bben�s �s megr�k�ny�d�s furcsa egyveleg�vel �titatottan zengett a f�l�ben. �jabb, m�g az el�z�n�l is hosszabb hallgat�s kezd�d�tt, amit v�g�l a kis T�l�l� t�rt meg k�zt�k, m�r megint.
- Hol vagy most?
- Szerinted? – k�rdezett vissza mogorv�n. – A k�rh�zban.
- El ne mozdulj onn�t, rendben? Shirleyvel azonnal odamegy�nk. �s ne csin�lj semmi baroms�got, meg�rtetted?
- Meg, legal�bbis azt hiszem… - annyira bizonytalan volt, hogy m�g a saj�t szavainak hiteless�g�ben sem tudott megb�zni.
- Rendben, t�z perc, �s ott vagyunk! A t�bbiek?
- M�g nem tudj�k… Hermione sz�leit az orvosok �rtes�tik. �ket m�r nem lenne lelki er�m felh�vni.
- Meg�rtelek. Hamarosan tal�lkozunk – azzal a vonal megszakadt, Alexre pedig �jra r�szakadt a mag�ny f�jdalmas �rz�se.
Csak �lt ott mag�ba roskadva, �s b�multa a vele szembeni falon f�gg� t�kr�t. Szemei m�r v�r�sek voltak a sok s�r�st�l, ellenben az eg�sz arca falfeh�rr� fakult, tal�n a megrend�l�st�l.
R�videsen val�ban kiv�g�dott a v�r�terem m�retes ajtaja, �s egy kiss� szedett-vedett Harry Potter, �s feles�ge, a mindig �polt Shirley szaladtak be rajta. A l�ny azonnal odament hozz�, le�lt mell�, �s b�ztat�an �t�lelte.
- Sajn�lom – motyogta halkan, Alex pedig csak h�mm�g�tt. Egyszer�en � maga sem tudta, mit mondhatna erre. Harry is odal�pett mell�, �s megfogta a kez�t.
- Ha b�rmit tehet�nk �rted… - kezdte b�tortalanul. B�r nem mutatta, valahol a lelke m�ly�n �r�lt ennek a felaj�nl�snak. Volt valami, amit tudni szeretett volna, �m nem akarta a saj�t szem�vel l�tni.
- A fiam… Megn�zn�d? Szeretn�m tudni, milyen volt – a tudat, hogy m�ris m�lt id�ben kell r�la besz�lnie, val�s�ggal megt�p�zta a lelk�t, �jabb keser� k�nnyeket csalogatva el� bel�le.
Harry csak meg�rt�en b�lintott, majd v�ltott egy sz�t az �ppen akkor �rkez� orvossal, �s k�vette le a hullah�zba. Alex pedig ott maradt egyed�l a fiatalasszonnyal, aki egy kiss� gy�r�tt zsebkend�t ny�jtott �t neki.
- K�sz�n�m – motyogta, mik�zben kif�jta az orr�t.
- Ugyan, nem tesz semmit.
- �s a t�bbiek?
- Nem tudom. Harry besz�lt vel�k, b�r azt mondta, Luna nagyon kiborult. Ron valami olyasmit magyar�zott, hogy el�z� este k�rty�t vetett, �s nem egyszer kih�zta a Hal�l lapj�t. Val�sz�n�leg soha t�bb� nem vesz k�rty�t a kez�be.
Erre m�r nemigen lehetett mit mondani, igaz nem is akart, mert Harry ebben a pillanatban t�rt vissza. R� volt �rva az arc�ra, hogy � is s�rt.
- A fi� szakasztott olyan volt, mint te, csak �ppen barna haj�.
- �rtem, k�sz�n�m.
- Ezt pedig az orvos k�ldi – tette a fiatalember kez�be azt a l�ncot, amit annak idej�n az els� kar�csonyukra adott Hermion�nak. Az A alak� med�l m�g mindig rajta cs�ng�tt.

Most, ahogyan felid�zte mag�ban ezeket az eml�keket, megint csak �rezte, hogy sz�v�t el�nti a keser�s�g, az �nv�d �s a gy�l�let. �llt a s�r el�tt, �s m�g mindig nem tudta megem�szteni, ami t�rt�nt. Olyannyira belemer�lt az �nmarcangol�s�ba, hogy el�sz�r fel sem t�nt neki a mell� l�p�, egykoron szint�n vil�gos haj� l�ny, aki belekarolt.
- Gyere Alex, ideje menn�nk –hallotta Luna Weasley hangj�t valahonn�t a t�volb�l. Oldalra n�zett, �s szemk�zt tal�lta mag�t a volt holl�h�tas l�nnyal.
Rengeteget v�ltozott, ami�ta utolj�ra l�tta: mivel Ronnal kik�lt�ztek �rorsz�gba – a fiatalember ugyanis ott kapott �ll�st, meglep� m�don, egy �js�g�r�i szerkeszt�s�gben, ahol term�szetesen az �r var�zsl�knak adtak ki napilapokat -, s emiatt csak ritk�n l�togattak haza.
Most azonban, biztosra vette, hogy az �llapota miatt k�pesek, �s �jra keresnek maguknak egy h�zat, lehet�leg min�l k�zelebb hozz�. Valahol �tkozta mag�t az�rt, hogy bar�tai ilyen j�l kiismert�k, de ennek legal�bb meg volt az az el�nye, hogy tarthatj�k benne a kiss� megingott lelk�t.
Egykoron der�kig �r� sz�ke haj�t lev�gatta, r�ad�sul s�t�tbarn�ra festette, ami kiemelte vil�gosk�k szemeit. Fekete koszt�mje, noha igyekezett, nem tudta elrejteni a megint g�mb�ly�d� pocakj�t. Alex, ahogyan �gy ut�na sz�molt, r�j�tt, hogy ez a gyermek m�r a negyedik lesz a sorban.
Esz�be jutott, hogy Hermione mennyire szerette az ikreket, Ginnyt �s Percyt, akiknek �k lettek a keresztsz�leik. Amikor csak tehette, mindig kiment hozz�juk – legt�bbsz�r n�lk�le, mivel az MI6 m�g most sem tudott lesz�llni r�la -, hogy min�l t�bb id�t vel�k t�lthessen.
- Nem is tudom, Luna… M�g szeretn�k maradni.
- Figyelj, tudom, min m�sz kereszt�l. �n is elvesztettem az �desany�mat, aki nagyon k�zel �llt hozz�m. Teljesen �sszet�rtem, de mint l�tod, m�g mindig itt vagyok. Az id� sokat seg�t.
- De �n nem akarok felejteni!
- Itt nem felejt�sr�l van sz�, csup�n megb�k�l�sr�l. Ki kell b�k�ln�d azzal, ami t�rt�nt. Az �leted megy tov�bb.
- Sz�vb�l rem�lem.
- Na, gyere, m�r mindenki agg�dik �rted – kezdte el h�zni valamerre, s Alex v�gre r�sz�nta mag�t, �s k�vette. Ugyanakkor n�ha-n�ha m�g visszatekingetett a s�r fel�.

Fel sem t�nt sz�mukra, hogy valamivel messzebb, egy m�sik s�rhant el�tt is �ll valaki. Az illet� szint�n talpig feket�ben volt, s Alexhez hasonl�an szint�n sz�ke hajjal b�szk�lkedhetett, csakhogy az �v� m�r v�llig �rt, �s egy fekete selyemszalag fogta �ssze csinos kis l�farokba, kiemelve ezzel arc�nak kiss� hegyes arcvon�sait. Sz�rke szemei �szrev�tlen k�vett�k a kett�st, mik�zben kiss� elgondolkozott. „Nocsak, nocsak. �gy t�nik, nem csak r�m j�r a r�d mostans�g. Rider is elvesz�tette a csal�dj�t.”
Erre gondolva egy n�ma s�haj hagyta el az ajk�t. � is szerette azt a l�nyt, noha nem olyan �szinte szerelemmel, mint ellens�ge, csup�n a testi v�gyaival. A mai napig gyakorta esz�be jutott az a perc, amikor majdnem megkaphatta volna Hermione Granger h�n �h�tott test�t, amikor is Alex Rider, v�ratlan felbukkan�s�val egyszer�en belek�p�tt a leves�be. �ppen, hogy meg�szta azt, hogy a l�ba les�ntuljon, ugyanakkor mag�n viseli a foly� �t�tte heget, ami napr�l-napra eml�keztette �t a bossz�ra.
�rdekes m�don a feles�g�hez, Sabin�hoz feleannyira sem k�t�d�tt, mint a hajdani, griffend�les eminenshez, �gy azt�n �rhet�, hogy melyik�k hal�lh�re tagl�zta le jobban. Sabina Malfoyr�l mindenki tudta, hogy komoly betegs�ggel k�zd, �gy azt�n nem is sz�m�tott csod�nak a korai hal�la.
Tiszt�ban volt vele, hogy Rider, vele ellent�tben, mindent elvesztett: p�r napja a Reggeli Pr�f�ta t�bb oldalas cikket k�z�lt Hermione �s fia tragikus hal�l�r�l. Ez�t is j�tt el ma ide: ha t�volr�l is, de l�tni akarta a temet�st. A maga m�dj�n �gy vett b�cs�t furcsa szerelm�t�l. Neki azonban furcsa szerencs�je akadt: amikor Sabina, nagyj�b�l egy h�napja meghalt, a l�nyuk, Jasmine, m�r k�t �s f�l h�napos volt. Ennyi eml�ke maradt a n�b�l, akit voltak�ppen szeretett is, meg nem is. Ellenben annak a senkih�zinak nem maradt semmije, csup�n a Voldemortt�l jogtalanul elnyert hatalma, amin m�g uralkodni sem tudott. Sz�nalmas!
Mik�zben erre gondolt, hirtelen, egy er�s h�hull�m csapott �t a test�n, ami majdnem led�nt�tte a l�b�r�l. Ezek szerint Riderb�l megint kit�rt az er�, �rtette meg, jobb lesz, ha tiszteletemet teszem n�la. Igaz, nem fog nekem �r�lni, de valakinek vissza kell fognia, miel�tt felgy�jtja az eg�sz v�rost. �gy azt�n elindult, s m�g mindig tisztes t�vols�gb�l k�vette a szokatlan h�forr�st.