M�snap reggel Alex szokatlanul kor�n kelt, valami szokatlan �rz�s val�s�ggal kidobta �t az �gyb�l. Egy darabig csak mag�ba roskadva �lt az �gyon, majd nagy nehezen fel�llt, �sszeszedett p�r ruhadarabot, �s elvonult lef�rdeni. Sok�ig �llt a forr� v�zsug�r alatt, mintha csak azt v�rn�, hogy ez valamelyest kitiszt�tsa a fej�t, amiben val�s�ggal versenyt ord�tottak egym�ssal a gondolatok. B�r tegnap pr�b�lt min�l er�sebbnek t�nni, Sabina v�ratlan megjelen�se darabjaiban rengette meg a benne kialakult k�pet, noha �sszet�rnie nem siker�lt. Egyre t�bbsz�r l�tta maga el�tt a s�r� l�nyt, ahogyan ott t�rdel a tanterem hideg padl�j�n, s k�ts�gbeesett tekintettel n�z r�. Pont, mint aki most �bredt fel, �s �rtette meg, hogy ami volt, elm�lt, itt az ideje tov�bbl�pnie. Elv�gre nem v�rhat �r�kk� r�! Alex szent�l meg volt gy�z�dve r�la, hogy tegnap sikeresen bebizony�totta �nmag�nak is �s Sabin�nak is, hogy v�ge van, imm�ron k�l�n utakon j�rnak. De mi van, ha t�vedett? Ismerte annyira ezt a l�nyt, hogy tudja, nem fogja feladni. Hasonl�t Fion�ra, akit annak idej�n a Point Blanc-i k�ldet�s kapcs�n ismert meg, �s �t r�pke napra n�v�r�v� fogadott. Egyik nap megmentette �t, �s erre Fiona felaj�nlotta neki, hogy megcs�kolhatja. Alex azonban gondolkod�s n�lk�l visszautas�totta az aj�nlatot, s ezt az arrog�ns h�lgyem�ny nem vette t�l j� n�ven. Pont, miel�tt felsz�llt volna a helikopterre, ami az iskol�ba vitte, Fiona ord�tozva el akarta mondani, hogy a kedves „�csik�je” val�j�ban egy k�m. M�g az utols� pillanatban siker�lt elk�b�tania a l�nyt, �gy titka m�g egy ideig rejt�ly maradt. Na, m�r most, Alexben felmer�lt a gyan�, hogy esetleg Sabina is valami hasonl� dolgot forgat a fej�ben: ha m�r visszakapni nem tudja, ott tesz neki keresztbe, ahol a legjobban f�j: Hermion�n�l. Egyre ink�bb szorul a nyaka k�r�l a hurok, kezd fogyni az ideje. El�bb kell l�pnie, mint Sabin�nak, mert ha a l�ny t�le tudja meg az igazat, h�t neki reszeltek a b�rgy�rban. Olyan sz�pen v�gja el maga el�tt a norm�lis �lethez vezet� utat, mint a huzat. Harryre ugyan tudta, hogy sz�m�that: mivel a kis T�l�l� tudott a titk�r�l, b�rmikor tudna neki falazni, s�t esetleg m�g Hermion�t is meggy�zheti, hogy ne higgyen a mardek�ros l�nynak. Igen �m, csakhogy ezzel a kettej�k bar�ts�g�t v�gn� haza, hiszen �gy m�r Hermione az igazs�g kider�l�sekor mindkettej�kre pikkelne. R� az�rt, mert hazudott, Harryre pedig az�rt, mert seg�tett neki. Ahogyan gondolkodott, kezdte unni, hogy mindig vagy valamif�le zs�kutc�ba, vagy valamif�le szakad�kba jut, de egy�ltal�n nem el�re. Tal�n t�nyleg nincs m�s megold�s, mint elmondania a teljes igazs�got? Gondolataib�l az ajt� nyit�d�sa r�zta fel. Reflexszer�en elz�rta a csapot, mag�ra csavarta a t�r�lk�z�t, �s kil�pett a kiss� p�r�s, zuhanyz�k el�tti folyos�ra. Ott azonban nem volt senki. Ez k�l�n�s, gondolta, pedig meg mertem volna esk�dni, hogy valaki kinyitotta �s be is csukta maga ut�n azt az ajt�t. Mivel azonban val�ban nem, l�tott senkit, csak legyintett. Biztosan csak k�pzel�dtem, nyugtatgatta mag�t, mik�zben sebt�ben mag�ra r�ngatta a ruh�it, �s kil�pett a helyis�gb�l.

D�lut�n Harry �s Alex, mint minden vas�rnap az ut�bbi m�sf�l h�napban, a r�gi b�b�jtanteremben gyakoroltak. Nem meglep� m�don, a fekete haj� sr�c gyorsan fejl�d�tt, mintha (ahogyan azt kor�bban m�r mes�lte) nem csak az �desapja j� rep�l�si k�pess�geit, hanem t�bb�-kev�sb� a t�r�k�pess�g�t is �r�k�lte volna. Eleinte bar�tja �t�sei �s r�g�sai hi�ba k�ldt�k minduntalan a padl�ra, pillanatok alatt �sszeszedte mag�t, talpra �llt, �s folytatta a harcot, mint aki nem ismer lehetetlent. Ki tudja, tal�n a Voldemorttal val� csat�roz�s t�nyleg meger�s�tette benne ezt a hitet: sz�m�ra m�r nem is l�tezett olyan, hogy megoldhatatlan kih�v�s. K�zdelmeik egyre izgalmasabbakk� v�ltak, mivel mester �s tan�tv�nya is adott-kapott a f�jdalomb�l. Most is hasonl� jelenet zajl�dott le: Alex �ppen �tni k�sz�lt, �m Harry lefogta a kez�t, �s megpr�b�lta arcon v�gni. A m�sik azonban elhajolt az �t�s el�l, �s r�gott. Mintha bar�tja csak erre v�r volna: hirtelen nagyot tasz�tott rajta, �gy elvesz�tette az egyens�ly�t, �s egy k�zeli p�rna halomra esett.
- Sz�p volt – dics�rte meg Harryt, aki a kez�t ny�jtotta fel�, hogy felseg�tse.
- K�szi, igyekszem – h�zta fel a m�sikat.
- T�nyleg rengeteget fejl�dt�l az ut�bbi id�ben. Rem�lem, hamarosan haszn�lhatod ezt az �jfajta tud�sodat.
- Majd megl�tjuk – vont v�llat a fi�, mik�zben felvette a szem�veg�t.
- Egyet�rtek. Mennyi az id�?
- F�l hat – n�zett a kar�r�j�ra. – Mi�rt?
- Vacsora el�tt m�g fel kellene keresnem Malfoyt, hogy odaadjam a p�lc�t, amit vennem kellett neki.
- Hermione eml�tette, hogy a tied pontosan olyan, mint amit vettetek.
- Igen – Harry agg�d� pillant�s�t l�tva megk�rdezte. – Van ennek valamif�le jelent�s�ge?
- Azt hiszem, igen. B�r a te esetedben… - harapta f�lbe a mondatot.
- Mondd csak ki nyugodtan, hogy nem tudok var�zsolni. Egy�ltal�n nem zavar. De mi van a p�lc�kkal?
- Nekem �s Voldemortnak pontosan ugyanolyan var�zsp�lc�ink vannak. Negyedikes koromban, amikor visszat�rt, egy temet�ben megk�zd�tt�nk egym�ssal. Az � �tka s az �n lefegyverz� b�b�jom azonban egy ritka jelens�get hozott l�tre, a Fiori Incantatemet. Ez azt jelentette, hogy a p�lc�ink �sszekapcsol�dtak, �s ez kihozta az �v�b�l azoknak a szellemeit, akiket meg�lt. Nekik k�sz�nhet�en tudtam elmenek�lni. A ti esetetek azonban enn�l komplik�ltabbnak t�nik.
- Elhiszem. Viszont nem val�sz�n�, hogy valaha is ez megt�rt�nne vel�nk.
- Mib�l gondolod?
- �n nem fogok megtanulni var�zsolni, ez sz�z sz�zal�k. Ha Malfoy �ppen el akarna �tkozni, nem hiszem, hogy sokat �rne vele, r�ad�sul testi er�vel v�gn�k vissza.
- Hogy �rted azt, hogy nem �rne azzal semmit, ha m�gi�val t�madna?
- Pr�b�lj meg meg�tkozni.
- Alex…
- Pr�b�ld meg! – b�ztatta.
- Te mondtatd… Levicorpus! – ki�ltotta. �m az �tok val�s�ggal lepattant a fi�r�l.
- Ezt hogy…?
- Eml�kszel, mindig egyetlen nadr�got hordok.
- Igen egy feket�t – biccentett Harry. – Dobby meg nem gy�z szitkoz�dni, hogy minden nap ki kell mosnia.
- �s ugyanez van a fekete ingemmel is – b�jt ki a tal�rb�l, ami alatt val�ban s�t�t inget viselt a feh�r helyett. – Mindkett�t az MI6-t�l kaptam. Goly��ll�k, �s egy boszork�ny a leger�sebb v�delemmel l�tta el �ket, majdnem minden �tok ellen v�delmet ny�jt.
- Klassz kis felszerel�s – jegyezte meg elismer�en.
- Az. Viszont van egy kis probl�m�m.
- M�gpedig? H�tha tudok seg�teni.
- H�t… Tudod, itt van ez a Sabina-�gy – �lt fel az egyik padra.
- Igen, m�r hallottam r�la. Nem volt neh�z, vacsora alatt az eg�sz suli azzal volt tele, hogy megbesz�ltetetek egy tal�lk�t. Ami azonban, ahogy Ron mes�lte, nem �gy s�lt el, ahogyan azt a csaj v�rta. Mi van vele?
- Megzsarolt, hogy mindent elmond Hermion�nak. B�r tegnap este val�ban besz�ltem vele, f�lek, hogy m�g mindig nem mondott le err�l az eshet�s�gr�l. Ez�rt v�gre eld�nt�ttem, hogy elmondok neki mindent, lehet�leg m�g Sabina el�tt. De ehhez az kell, hogy addig ne mehessen az � k�zel�be.
- Kital�lom: pr�b�ljak meg a k�zel�ben maradni, �s el�rni, hogy ne tal�lkozzon �ssze Hermion�val, igazam van?
- H�t, l�nyeg�ben igen… Megtenn�d?
- L�ssuk csak… Egy mardek�ros csaj, aki nem �ppen szimpatikus, viszont seg�tenem kell neked, a bar�tomnak… Ok� haver, v�llalom.
- K�sz, Harry – fogtak kezet.

Vacsora ut�n Harry elindult, hogy megkeresse Sabin�t, ahogyan Mohamed a hegyet, �m jelen esetben a hegy, alighogy kil�pett a Nagyterem ajtaj�n, ott volt t�le alig t�zl�p�snyire. Szeg�ny l�ny pont akkor botlott meg H�borc egyik tr�f�s l�pcs�fok�ban, �s egy nem t�l sz�p ki�lt�s k�s�ret�ben hasra esett. A fi� azonnal odaszaladt hozz�, �s felseg�tette.
- J�l vagy? – n�zett r� kiss� agg�dva.
- Azt hiszem, b�r a l�bam f�j egy kicsit – motyogta, mik�zben lassan mozgatni pr�b�lta.
- Gyere, elk�s�rlek a Gyeng�lked�re, innen nincs annyira messze.
- Biztos vagy benne? – k�rdezte n�mi k�tked�ssel a hangj�ban.
- Persze, gyere! – hagyta, hogy a l�ny bel�karoljon, majd egy�tt indultak el sz�p lassan Madame Pomfreyhez.
- Am�gy Sabina Pleasure vagyok – t�rte meg hirtelen a k�zt�k be�ll� csendet.
- �n Harry Potter – viszonozta a gesztust.
- Te nyerted meg h�rom �ve a Trim�gus Tus�t?
- Honn�t tudott? – lep�d�tt meg Harry.
- Kor�bban a Durmstrangba j�rtam. Ott minden att�l volt hangos, hogy mennyire leal�ztad Krumot a versenyen.
- �rtem… - miel�tt m�g b�rmi egyebet is mondhatott volna, bel�ptek a Gyeng�lked�re.
- Veled meg mi t�rt�nt, kedvesk�m? – k�rdezte az asszonys�g, mik�zben seg�tett le�ltetni az egyik �gyra.
- Eleset egy tr�f�s l�pcs�fokban – magyar�zta a szem�veges fi�.
- �h, sz�val H�borcnak megint j� kedve van.
- �gy t�nik.
- Nos, ez a kr�m j�t fog tenni – mutatott fel egy apr�cska t�gelyt. – De holnap m�g ne nagyon er�ltesd, a legjobb az lesz, ha sz�pen itt maradsz.
- Rendben, asszonyom – b�lintott �vatosan Sabina.
- Megtenn�d Harry, hogy seg�tesz neki? Vissza kell mennem az egyik gyerekhez. Csontn�veszt�-f�zetet kellett adnom neki, �s szerencs�tlen el�gg� szenved.
- Persze asszonyom.
Madame Pomfrey elmosolyodott, s elsietett az egyik parav�n m�g�, ahonn�t val�ban f�jdalmas ny�sz�rg�st lehetett hallani. Harry�k p�r perc alatt v�geztek a duzzad�s ell�t�s�val, s ut�na megint be�llt k�z�tt�k az a bizonyos dermedt cs�nd.
- Nos, k�sz�n�m a seg�ts�get, Harry.
- Nincs mit, ha akarod, holnap ben�zek.
- Az�rt igaz�n h�l�s lenn�k.
- Akkor holnap tal�lkozunk, szia – k�sz�nt, s m�r ott sem volt. �gy nem l�thatta a l�y szem�ben gy�l� kapzsi csillog�st.

Hermione �s Alex mindek�zben pedig, a hideg ellen�re is kimentek az udvarra. Egym�s mellett �llva szeml�lt�k a Fekete-tavat, m�gnem v�g�l a fi� �sszeszedte a b�tors�g�t, �s megsz�lalt:
- Hermione, valamir�l besz�ln�nk kell.
- Igen?
- Az a helyzet, hogy… Hazudtam neked. S�t, nem csak neked, hanem mindenkinek.
- Tess�k? Hazudt�l?! M�gis miben? – Hermione olyannyira megd�bbent, hogy m�g Alex kez�t is elengedte, �s k�t l�p�st h�tr�lt.
- Abban, hogy ki vagyok. Minden egyes sz� az �letemr�l, a nevemet �s Jacket lesz�m�tva hazugs�g volt. Nem egy s�rv�r� gyerek vagyok, hanem egy igazi mugli.
- Micsoda? Ez… hogy?? �s ha nem vagy s�rv�r� sem, akkor mi vagy te tulajdonk�ppen?
- Mit sz�p�tsem: egy k�m vagyok. Sz� szerint.
- Nem, �n ezt nem hiszem el… Biztosan most hazudsz…
- Nem hazudok, teljesen komolyan mondom. Tizenn�gy �ves korom �ta ezt csin�lom az akaratom ellen�re. Mit gondolsz, mi�rt l�tt�l rajtam annyi heget a vonaton?
- �n.. �n azt hittem, valami baleset, vagy hasonl�…
- N�zd, tudom, hogy az id�z�t�s is rossz, meg minden, de k�nytelen vagyok elmondani. K�rlek, hallgass meg. ha ezek ut�n is f�lni fogsz t�lem, soha t�bbet nem megyek a k�zeledbe.
- Rendben, hallgatlak – adta meg mag�t a griffend�les eminens. S Alex csak besz�lt, besz�lt. Hossz�-hossz� perceken �t. Elmes�lt mindent: Ian hal�lt, az els� bevet�st, s sorra a t�bbit. Besz�molt a Sabin�r�l val� tal�lkoz�sr�l is, s mindenr�l, amit fontosnak tartott. V�g�l a monol�got ezzel z�rta:
- Most m�r tudod, ki vagyok. Rajtad �ll, mit kezdesz vele.
- Mi�rt csak most mondtad ezt el nekem?
- Mert most v�lt fontoss�. Sabina megfenyegetett, hogy kit�lal neked r�lam mindent, amit csak tud. �gy l�ttam j�nak, ha t�lem tudod meg el�bb.
- Sz�val az eg�sz csak egy k�nyszer volt? Ha rajtad m�lik, sohasem mondtad volna el?
- Csak t�ged akartalak megv�deni! Igaz, hogy eredetileg Harryt a feladatom v�delmezni, de � m�r tudja r�lam az igazat, �s b�zik bennem. Tudja, hogy ha nagyon nagy baj van, sz�m�that r�m, �s seg�tek neki. �nv�delmet is az�rt tan�tok neki, hogy meg�lljon a saj�t l�b�n.
- �llj, te �nv�delmet tan�tasz neki? – pillantott r� hitetlenkedve.
- Igen, �s ha engem k�rdezel, nagyon sz�pen halad. Egy Blaine t�pus� marh�t m�r k�nnyed�n le tud rendezni.
- Nem is tudom, mit gondoljak.. T�l sok volt ez nekem �gy egyszerre…
- Meg�rtelek. Azt hiszem jobb, ha most magadra hagylak.
Miel�tt Hermione b�rmit is mondhatott volna, Alex egyszer�en megfordult, �s elindult a kast�ly fel�. � pedig csak �llt, �s megr�k�ny�dve n�zett ut�na. Nesze neked szerelem, Hermione Granger, gondolta, v�gre tal�lsz magadnak valakit, akit szerethetsz, erre kider�l, hogy az illet� egy k�m, aki legink�bb a legjobb bar�tom miatt van itt. Mit csin�ljak most?