Az el�tt�nk �ll� �jszakai kaland miatt �n nyomban bealudtam.
Hi�ba, n�lam m�r csak ez van: ha valami izgalmas dologra k�sz�l�k (mint p�ld�ul bet�rni egy olyan helyis�gbe, ami nem is l�tezik), akkor m�s emberekkel ellent�tben �n �t perc m�lva szuny�lok. Csak a felkel�ssel van baj.
Alexnek az ut�bbival nem voltak probl�m�i. Mivel hogy el sem aludt.
Mire �n r�sz�ntam magam arra, hogy felkeljek, �s t�k k�m�san kit�molyogtam a mosd�ba, hogy k�t percen kereszt�l hideg v�z alatt tartsam a fejem*, addigra m�r f�l tizenegy is elm�lt.
Alex m�r r�g elk�sz�lt mindennel. Tyler �s Hunting m�r r�g elt�ztek „itthonr�l”, egysz�val szabad volt a p�lya.
Nagyj�b�l mindent bepakoltam, amit Smitherst�l kaptam. Alex szint�n.
Azt�n ir�ny az �jszaka �s az Operah�z!

Nem hittem volna, hogy ilyen egyszer� lesz.
A kamer�kkal nem volt gond, �pp el�ad�s ment, �gyhogy ember se nagyon akadt, ink�bb csak b�m�szkod�k, akik le se szartak minket…
Annyi mindent l�ttam m�r (meg csin�ltam is), de ez az �p�let leny�g�z�tt. Na nem nagyon, csak egy icipicit.
Tal�ltunk egy szem�lyzeti felj�r�t, ami csod�k csod�j�ra nyitva volt. Itt most vagy nagyon b�na a biztons�gi rendszer, vagy valami g�z van.
Mindenesetre a tudom�ny csak t�z perc m�lva fogyott el, mikor valahogy, valamennyi id� m�lva valahova elkeveredt�nk. Egy fura terem volt, mindenf�le kell�kkel, a falakat valamilyen bord� anyag fedte, de egy�bk�nt meg semmi.
- Most akkor hol is vagyunk? – fordultam Alex fel�.
- Nem tudom, de nem te volt�l el�l?
- �n azt hittem, te vezetsz – v�laszoltam, mik�zben botladozva elindultam a sok kacat k�z�tt.
- Akkor szerintem fordulhatunk is vissza.
- Aha – hagytam r�, majd kecsesen sz�znyolcvan fokos fordulatot v�ve a kij�rat fel� vettem az ir�nyt. Azaz vettem volna. Mer’ hogy sikeresen �tbucsk�ztam egy dobozon, ami alattomosan a h�tam m�g� ker�lt (hogy hogyan, azt nem tudom, de a l�nyeg az, hogy ott volt). A kezem beleakadt a text�li�ba, amit sikeresen magamra r�ntottam, mik�zben belezuhantam egy doboztoronyba.
�s itt meg kell, hogy �lljak. Csup�n, hogy tiszta legyen a k�p. Ugyanis azok a dobozok, amikhez m�r vagy egy �vtizede nem ny�ltak, porosak. A kosz egyenletesen rak�dott le r�juk, hogy a karton fak�barna (sz�razmosl�k) sz�ne sz�rk�snek (vagy ink�bb barn�sfeh�rnek) l�tszott az egy�bk�nt szar megvil�g�t�sban. Sz�val k�pzeld el, hogy belezuhansz ebbe.
R�ad�sul az sem seg�t sokat a fullad�sos hal�l ellen, hogy r�d zuhan az a f�gg�ny-f�les�g, amit az el�bb szak�tott�l le.
Nos, velem k�b� ez t�rt�nt. Fulladoztam a port�l, mik�zben r�j�ttem, hogy az a piros anyag rohadt neh�z. A kosz mindenemet belepte. A hajamat, a ruh�mat, a sz�mat, belement az orromba, a szemembe nem, mert azt nem is mertem kinyitni.
Azt�n Alex ler�ntotta r�lam a f�gg�nyt, �n meg v�gre fell�legezhettem. Legott be is sz�vtam f�l kil�nyit a lebeg� porb�l. Szint�n hiba volt kinyitni a szememet, mert r�gt�n tele is ment a sz�lldos�, apr�cska szemcs�kb�l.
K�h�gve-k�nnyezve pr�b�ltam felt�p�szkodni, mik�zben t�maszt�k ut�n kapkodtam. Amint tal�ltam egy ilyen biztos pontot, megragadtam.
Csak akkor j�ttem r�, hogy Alex kez�t markolom, mikor az felseg�tett.
Amikor pedig siker�lt meg�llnom a l�bamon, r�j�ttem, hogy t�k k�zel �llunk egym�shoz. �n pedig m�g mindig a kez�t markolom.
Elv�r�s�dve r�ntottam el a kezemet �s l�ptem h�tra egyet. Csakhogy meg legyen a biztons�gos t�vols�g.
Azonban elk�stem egy kicsit, mert Alex �szrevette a v�r�s k�pemet.
- Valami baj van? – k�rdezte.
Azonban miel�tt kital�lhattam volna valami elfogadhat� magyar�zatot, �szrevettem m�g�tte egy ajt�t. Egy h�sz centi vastag ac�lajt�t.
- Az meg mi? – k�rdeztem h�ly�n.
Alex megfordult.
- Egy ajt�.
- K�sz, arra �n is r�j�ttem.
- Akkor minek k�rdezted?
- Mert nem b�rom a n�mas�got.
K�zelebb ment�nk az ajt�hoz. Alex megvizsg�lta a z�rat, majd sz� n�lk�l el�vette a Smithers-f�le naptejet �s egy r�sz�t r�kente a z�rra.
A kr�m pillanatokon bel�l �t centis lyukat olvasztott a z�rba. Azt�n abbamaradt a hat�sa.
Alex elgondolkodva vizsg�lta a lyukat.
- Asszem keveset tett�l r� - jegyeztem meg csak �gy mell�kesen.
- Lehet, de m�r �gy is sokat tettem r�.
- Lehet, hogy Smithers nem sz�m�tott ilyen helyzetre. Egy�bk�nt meg ha kev�s lenne, itt az eny�m.
Alex r�kent m�g egy adag kr�met. Szeg�ny sr�cnak alig maradt. De nem baj, hisz nekem m�g megvolt, �s a z�r is megadta mag�t. Nagy sok�ra.
M�g�tte egy folyos� volt. J� hossz� �s j� s�t�t. L�mpa lehet, hogy volt a plafonon, kapcsol� viszont nem. M�rmint oldalt, nem a mennyezeten.
Mindegy, ez ugyan nem akad�lyozott egyik�nket sem abban, hogy bel�pj�nk.
Amint ezt megtett�k, bev�g�dott m�g�tt�nk az ajt�, �s elt�nt az a picike f�ny is, ami a rakt�r-f�les�gb�l sz�r�d�tt �t.

A s�t�ts�gnek n�ha az az el�nye, hogy nem maradand� �llapot. (Kiv�ve a vakokn�l, de most nem ez a l�nyeg)
Most is �gy volt. Mer’ hogy a zsebl�mpa �gyes kis tal�lm�ny, �s m�zli, hogy el�rhet� helyre raktam a saj�tomat.
Alexnek m�r nehezebb volt a dolga, mint a zseb�be ny�lni. �gy �n adtam a h�tt�rf�nyt, m�g el�hal�szta a h�tizs�kj�b�l.
Ezek ut�n m�r mehett�nk is. Ment�nk is. F�l percig meg�ll�s n�lk�l. A folyos� v�g�re, ahol… na kital�lod? H�t persze, hogy egy ajt� volt!
V�konyabb volt, �s nem egy hagyom�nyos z�r, mint az el�z�n�l - m�r ha hagyom�nyosnak lehet nevezni egy h�sz centi vastag ac�lajt� z�rj�t. Itt azonban elektromos z�r volt. Viszont j� h�r, hogy az ajt� sem t�nt olyan „h�-de-er�s”-nek. Els� pillant�sra.
M�sodikra csak az l�tszott - vagy ink�bb hallatszott -, hogy az ajt�ba �ramot vezettek.
Ken�cs kil�ve.
- Most akkor hogy jutunk be? - tette fel a k�rd�st Alex.
- �gy - mutattam r� az ajt� melletti falra felszerelt k�rtyaleolvas�ra.**
- Ki tudod nyitni? - n�zett r�m Alex hitetlenkedve.
- Persze - v�gtam r�. - M�g az egyik sr�c tan�totta a m�sodik sulimban.
- Mi�rt, eddig h�ny iskol�ba j�rt�l?
- H�romba.
- Hogyhogy?
- Eddig egyikben sem h�ztam sok�ig.
- Vereked�s?
- Meg gy�jtogat�s - v�laszoltam, mik�zben a z�rat vizsg�ltam. Csak le kell pattintani a fedelet, elh�zni egy mini-kart, be�tni egy kombin�ci�t, azt�n m�g egyet, megnyomni egy gombot, ���s…
- K�sz! - sz�laltam meg diadalmasan. Csak a megfelel� tud�s kell hozz�.
- Csak �gy mell�kesen - mondta Alex, mik�zben �vatosan beljebb l�kte az imm�r �ramtalan ajt�t. - Mi lett azzal a sr�ccal?
- �, hogy �! M�g mindig a sitten �l.

A szoba, amibe �rkezt�nk, alacsony volt, �s h�rom ajt� ny�lt bel�le. K�z�pen asztal �llt, rajta iratok, a falon pedig egy London-t�rk�p. Mellette egy bangkoki, egy toki�i, egy p�rizsi, egy budapesti, egy mexik�v�rosi, �s egy m�ncheni t�rk�p.
- J�, ezeken be vannak jel�lve a KOR irod�i - ki�ltottam fel. N�zzetek h�ly�nek, de h�t meglep�dtem.
- Mi az a KOR? - �rtetlenkedett Alex.
- K�l�nleges Oper�ci�s R�szleg. Csak f�raszt� v�gigmondani.
- Aha. - Alex is megvizsg�lta a t�rk�pet. - De honnan tudta, hogy itt vannak?
- Csak a megfelel� embereket kellett lefizetnie. �s mivel anyagi gondja nincs, ez�rt ez el�g k�nnyen mehetett. R�ad�sul a Londoni „k�zpont” helyzete az egyik legnyilv�nval�bb.
- �gy igaz - sz�lalt meg m�g�tt�nk valaki.
Egyszerre p�rd�lt�nk meg, csak hogy szemben�zhess�nk Michael Maitland gonoszul vigyorg� pof�j�val.

* Er�s d�ja vu �rz�s…
** Tudod, v�gigh�zod a k�rty�t �s m�r bent is vagy. M�rmint abban a helyis�gben, ahov� az ajt� ny�lik.