Ginny Weasley sz�lsebesen szaladt v�gig a di�kokkal t�m�tt folyos�kon, akik nem igaz�n tudt�k mire v�lni a viselked�s�t. M�g sohasem l�tt�k ilyennek, mindenki kedves, t�relmes �s nyugodt l�nyk�nt ismerte meg, s arra sem nagyon eml�keztek, hogy l�tt�k-e valaha s�rni. A Most azonban eme kialakult k�p elt�nni l�tszott, hiszen mindenki l�thatta, amint a szem�b�l csorg� k�nnyek v�gigfolynak b�jos arc�n, s�t n�h�ny m�g a kulcscsontj�n is csillogott. A l�nynak egyszer�en nem f�rt a fej�be, hogy hogyan tehette ezt vele Harry… � m�r r�g�ta abban a hitben �lt, hogy tal�n a m�sik viszontszereti, erre tess�k, itt van Sabina, �s az eg�sz abban a pillanatban felborul, az �lmai pedig k�rtyav�r m�dj�ra �sszed�lnek. Hol van ebben az igazs�g? A t�bbiek r�videsen �szrevett�k az ut�na lohol� Ront is, akinek arc�n tiszt�n l�tszott, hogy agg�dik a testv�r��rt. Noha �rezte, hogy a h�ga nem ostoba, id�vel lenyugszik majd, jobbnak l�tta, ha most t�mogatja. Azaz csak t�mogatn�, ha siker�lne utol�rnie. Amikor azonban Ginny befordult az egyik folyos� sark�n, elvesztette a nyom�t. Mindenfel� kettes-h�rmas csoportokban besz�lget� nebul�k bor�tott�k.
- Nem l�tt�tok a testv�remet? – k�rdezte kiss� lihegve az egyik t�ras�gt�l. Annak egyed�li l�ny tagja azonban csak a fej�t r�zta:
- Sajn�lom, de Ginny nem j�rt erre-vont v�ll�t. – Azt biztosan �szrevett�k volna. Csak nincs valami baj?
- Az igazat megvallva, egyel�re fogalmam sincs, de nagyon rem�lem, hogy minden rendben van vele.
- Nos, akkor sok sikert! – mosolygott r� b�ztat�an a holl�h�tas le�nyz�, s azzal visszafordult bar�taihoz. Ron pedig csal�dottan tov�bbment. Hossz�-hossz� percekig k�rdezgette azokat, akikkel csak szembetal�lkozott, de mindegyik�k csak ugyanazt tudta elism�telni: sehol sem l�tt�k Ginny Weasleyt. Istenem, hova mehetett?, gondolkodott tan�cstalanul Ron, mik�zben nekid�lt az egyik falnak, hogy v�gre kipihenje mag�t. Ahogyan ott �llt mint egy rak�s szerencs�tlens�g, fel sem t�nt sz�m�ra, hogy valaki mell� l�pett, �s kedvesen a v�ll�ra tette a kez�t:
- Minden rendben, Ron? – k�rdezte halkan. A fi� azonban �gy megijedt, hogy alig l�that�an megugrott, majd oldalra ford�totta a fej�t, �s Luna Lovegood k�k szemeibe volt szerencs�je beleb�mulni.
- Nem mondan�m – felelte n�mi hallgat�s ut�n, amikor m�r siker�lt �jfent lehiggadnia. – Ginnyt gyakorlatilag elnyelte a f�ld. M�r vagy f�l �r�ja keresem, de egyszer�en nincsen sehol.
- �s mondd csak, a Tekerg�k T�rk�p�n nem tudn�d megn�zni?
- A T�rk�pen? Honnan tudsz te arr�l?
- A DS-b�l. Mindig annak a seg�ts�g�vel tudtuk elker�lni Umbridge professzort, nem eml�kszel? – csod�lkozott Luna.
- De igen, persze, most m�r beugrott… Bocs, csak egyszer�en nem tudom, mit csin�ljak…
- El�sz�r is szedd �ssze magad. M�sodszor is, ker�tsd el� a Tekerg�k T�rk�p�t.
- Mi lesz Harryvel? Nem fog �r�lni neki, hogy val�s�ggal kirabolom… - aggodalmaskodott a v�r�s haj� ifjonc. B�rmennyire is szerette volna megtal�lni Ginnyt, az egy percig sem jutott esz�be, hogy ehhez meg kell lopni a legjobb bar�tj�t.
- Ezzel most ne foglalkozz! – fedte meg Luna. – K�l�nben is, �ppen Sabinba Pleasure-ral van elfoglalva.
A nevet �gy mondta ki, mintha valami k�l�n�sen undor�t� szitoksz� lenne, �gy Ron nem tudta meg�llni, hogy meg ne k�rdezze:
- Ennyire nem kedveled?
- Szerinted kedveljek egy ennyire gonosz teremt�st?
- Nem is tudom… Egy morzs�s szarv� szapirty� mondta neked, hogy � rossz?
- Hi�ba g�nyol�dsz velem, tudom, mint besz�lek.
- H�t persze – Ron azonban m�r alig tudta mag�ba fojtani a j�kedv�t.
- Figyelj, Sabina rossz! �s nem amiatt, hogy mardek�ros, hanem az�rt, mert Traviata-jel�t viseli mag�n.
- Traviata-jele? – visszhangozta. – Az meg mi a fene?
- K�s�bb elmagyar�zom, de most sietn�nk kell!
- Rendben, �t perc m�lva tal�lkozunk az El�csarnokban – d�nt�tt, majd, mint akit egy pusk�b�l l�ttek ki, rohant a griffend�lesek klubhelyis�ge fel�. Amint v�rta, a fi�k h�l�terme val�s�ggal kongott az �ress�gt�l, �gy minden k�l�n�sebb probl�ma n�lk�l f�rt hozz� Harry utaz�l�d�j�hoz. �gy t�nt, Fortuna most a kegyeltjei k�z� emelte, mert a keresett t�rk�p ott hevert a l�da tetej�n. Megragadta, belegy�m�sz�lte a zseb�be, �m miel�tt kil�pett volna az ajt�n, nem b�rta meg�llni, hogy h�tra ne n�zzen. Most m�g er�sebben szakadt r� az �rz�s, miszerint el�rulta bar�tj�t. �m nem volt mit tenni, az els�dleges feladata jelen pillanatban az, hogy megtal�lja Ginnyt, agg�dni pedig r��r k�s�bb is. �gy gy�zk�dte mag�t, mik�zben visszat�rt v�gre valah�ra Lun�hoz. Az egyik nagyobb szobor m�g� b�jtak, s egyszerre hajoltak a r�gi, helyenk�nt m�r szakadt pergamen f�l�.
- Esk�sz�m, hogy rosszban s�ntik�lok – motyogta a var�zsszavakat Ron, s nem csal�dott, hamarosan megjelent el�tt�k az iskola alaprajza. Szemeik sz�lsebesen p�szt�zt�k v�gig az eg�sz rajzot, �m �szinte meglepet�s�kre a keresett l�ny nem volt sehol.
- Nincsen rajta! – ki�ltott fel d�bbenten Luna.
- Vettem �szre… Biztosra veszem, hogy a Sz�ks�g Szob�j�ban van.
- A helyedben �n nem tenn�m – r�zta meg a fej�t.
- Ugyan mi�rt nem?
- Mert alig �t perce egy turb�kol� p�rocska t�nt el az ajtaja m�g�tt – arr�l m�r kegyesen hallgatott, hogy �ppen Alexr�l �s Hermion�r�l van sz�, mivel tudta, hogy Ron valahol a lelke m�ly�n m�g mindig szerelmes a l�nyba, � pedig nem akart neki f�jdalmat okozni.
- De akkor… Hol lehet? – n�zett r� tan�cstalanul a fi�, s a szem�ben egy eg�szen apr� k�nnycseppet lehetett l�tni.

Ginny �ppen a k�nyvt�r ajtaj�n l�pett be, amikor valaki megragadta a csukl�j�t. Ijedt�ben �sszer�ndult, amit a m�sik ki is haszn�lt, �s alig �szrevehet�en a l�ny h�t�nak simult, egyik kez�t annak karcs� derek�n nyugtatva, ajk�val pedig fut�lag v�gigsim�tott a nyaki �t��ren. Ett�l a griffendl�es nebul� test�n enyhe remeg�s sz�nk�zott v�gig, amit nem ker�lte el t�mad�ja figyelm�t.
- Hova-hova, kicsi Weasley? – hallotta meg v�gre az illet� hangj�t, amit�l azonban ereiben azonnal jegess�g v�lt az eddig furcsa m�don benne �g� v�r.
- Malfoy! – sziszegte a fogai k�zt. – Eressz el!
- Mi�rt?
- Mert azt mondtam.
- Szerinted ez engem hol �rdekel? – susogta imm�ron a f�l�be. – Most sz�pen velem j�ssz.
- �s ha nem? – v�gott dacos arcot, noha tudta, hogy Malfoy ezt nem l�tja.
- �gy sincsen m�s v�laszt�sod – ford�totta mag�val szembe hirtelen, �s eg�szen k�zelr�l n�zett a m�lybarna l�lekt�kr�kbe, amiknek felsz�n�n most a f�lelem l�ngja t�ncolt.
- V�laszt�s mindig van – v�gta r� azonnal. – A k�rd�s csak az, hogy �l�nk-e vele.
- Milyen diplomatikus, Weasley – vigyorgott g�nyosan. – Most viszont ez nem seg�t rajtad.
Tal�n az�rt, hogy megr�m�tse, tal�n valamilyen eg�szen m�s okb�l, de Draco Malfoy hirtelen megcs�kolta. �rz�kei azonnal leblokkoltak, kezei pedig �k�lbe szorultak. Az Alext�l tanult p�r dolog olyan gyorsas�ggal zubogott fel benne, hogy m�g � maga is meglep�d�tt rajta (mag�ban pedig h�l�t adott, ami�rt a fi� minden bar�tj�nak tan�tott ezt-azt). Mivel Malfoy elengedte a derek�t, �s mindk�t kez�vel a v�ll�t fogta, maradt n�mi es�lye a menek�l�sre. Jobb t�rd�t felr�ntotta (m�g az sem �rdekelte, hogy a ruh�ja a man�vernek k�sz�nhet�en elszakadt), �gy egyenesen �gy�kon tal�lta el a mardek�rost, aki egy halk ny�g�ssel t�rdre rogyott, � pedig amilyen gyorsan csak tudott, kit�rt oldalra, �s futni kezdett. �r�me azonban nem tarthatott sok�ig: Draco el�vette az Alext�l k�nyszerb�l kapott p�lc�t, �s egyenest a l�ny h�t�ra c�lzott vele.
- Stupor! – hagyta el a sz�j�t a k�b�t� var�zslat, ami miatt Ginny �jultan esett �ssze a padl�n. A k�vetkez� �vint�zked�se az volt, hogy p�r k�telet b�jolt a griffend�les di�kra, majd felemelte, �s elindult vele valamerre.

Ron �s Luna els� dolga az volt, hogy megkeress�k Harryt (Hermion�nak �s Alexnek a l�ny el�rel�t�sa miatt nem sz�ltak), akire a Nagyterem egyik asztal�n�l �lve tal�ltak r�, amint �pp kellemesen cseveg Sabin�val.
- Harry, besz�ln�nk kell – rontott r�juk a v�r�s haj� fi�.
- Nem �rne r� k�s�bb, Ron? – n�zett fel r� kiss� d�h�sen a szem�veges suhanc.
- Nem, nem �rne r�! – csattant fel d�h�sen.
- J�, meg�rtettem! – emelte fel a kez�t v�dekez�en, mik�zben vetett egy bocs�natk�r� pillant�st a mellette �l� barna haj� l�nyra. – Rem�lem nem haragszol.
- Ugyan, menj csak – mosolygott b�ztat�an. – Holnap tal�lkozunk. Sziasztok.
Miut�n elk�sz�nt, fel�llt, �s an�lk�l, hogy egy pillant�st is vetett volna a m�sik kett�re, elhagyta a Nagytermet. Azok nem t�r�dtek vele, jelen pillanatban sokkalta fontosabb dolguk is volt.
- Mi t�rt�nt? – bukott ki v�g�l a k�rd�s.
- Ginny elt�nt! – mondt�k egyszerre.
- Tess�k? Ezt hogy �rtitek? Mi az, hogy elt�nt?
- Nincs rajta a Tekerg�k t�rk�p�n!
- Hogy ker�lt hozz�tok a t�rk�p?
- Elhoztam, de most nem az a l�nyeg! Hanem az, hogy t�nyleg nincs rajta a h�gom, Harry!
- A helyetekben emiatt nem agg�dn�k. Biztosan csak lel�pett valamelyik fi�val a Sz�ks�g Szob�j�ba.
- Harry, ott most Alex�k vannak - suttogta a f�l�be Luna, hogy a m�sik fi� a lehet�s�gek szerint ne hallja. Ett�l a mondatt�l a Kis T�l�l� arca egyszerre v�lt t�zv�r�ss�, �s sz�k�tt ki bel�le minden v�r.
- Ha ez igaz… Hol lehet Ginny?
- H�t nem err�l papolunk, hogy mi sem tudjuk?! – szerencs�tlen Ron m�r val�s�ggal d�h�ng�tt, Lun�nak �gy kellett �t lefognia.
- Nyugalom, Ron! – sz�lt r� Harry. – menj�nk, sz�ljunk Mcgalagonynak, h�tha � t�bbet tehet n�lunk.
�gy t�nt, ezzel siker�lt jobb bel�t�sra t�r�tenie bar�tj�t, aki �gy megad�an k�vette �ket az igazgat�i irod�ba, ahol az igazgat�n� �ppen egy hossz� pergamenre k�rm�lt valamit.
- Igen? – pillantott fel a szem�vege m�g�l az asztal t�loldal�n szobroz� di�kokra.
- Professzor, Ginny elt�nt! – mondta ki azonnal Ron.
- Tess�k?
- A h�gom elt�nt – ism�telte meg m�g egyszer, valamivel lassabban, hogy az id�s asszonys�g is meg�rthesse.
- �rtem. Mikor l�tt�k utolj�ra?
A fi� gyorsan elmondta, hogy mik�nt k�vette a l�nyt, aki azt�n egyik pillanatr�l a m�sikra elt�nt a szeme el�l (azt persze tapintatosan kihagyta, hogy mi miatt kellett ut�na futnia). Az asszony b�lintott, majd halkan megjegyezte:
- Kik�ld�nk egy keres� auror-csapatot, ugyanakkor azt mondom, fel kell k�sz�ln�nk a lehet� legrosszabb eshet�s�gre is, miszerint Ms. Weasleyt elrabolt�k.
- Ezt nem mondhatja komolyan! – szaladt ki Luna sz�j�n.
- Sajn�lom, de m�s logikus magyar�zat nemigen k�n�lkozik. Most menjenek �s pihenjenek le. Mihelyst megtudok valamit, �rtes�tem �n�ket.

Draco Malfoy Ginnyvel a karj�ban haladt v�gig a Roxfortot �vez� kihalt parkon. L�ptei egyenletesen koppantak a fagyott talajon, mik�zben rend�letlen�l igyekezett az udvarban �ll� h�feh�r �p�lethez: Dumbledore mauz�leum�hoz. Soha, senkinek sem jutna esz�be a hal�lfal�kat �ppen ezen a helyen keresni, �gy a lebuk�s lehet�s�g�t�l nem igen kellett f�lni�k. Elmotyogta a bej�ratot nyit� var�zslatot, majd bel�pett a f�kly�kkal enyhe f�lhom�lyba burkolt s�rhelyre, ahol akadt egy-k�t folyos�, s�t, m�g egy kisebb szoba is (ami egyfajta rakt�r lehetett, mert az itt „vend�gesked�” fekete m�gusok nem egy �rt�kes pergament tal�ltak), ahol most egy odab�jolt priccsre fektette a m�g mindig k�bult le�nyt.
- Teh�t � volna az? – hallotta a h�ta m�g�l Sabina hangj�t. Megfordult, �s szembetal�lta mag�t a most m�r tal�rban fesz�t� l�nnyal.
- Igen – biccentett komoran Draco. – Potter cal�di szerelme.
- Milyen k�r �rte – jegyezte meg egy csepp sz�nalom n�lk�l a hangj�ban.
- Lehet – vont v�llat. – Potterrel hogy haladsz?
- Nagyon j�l, ha Weasley�k nem t�ntek volna fel a sz�nen, nem tartom kiz�rtnak, hogy valamelyik tanteremben k�t�tt�nk volna ki.
- Ejha – f�ttyentett elismer�en. – Ennyire sokra v�gyn�l, Pleasure?
- Nem �n, hanem a Sebhelyes. Szerintem t�l sok �lomf�vet etettek vele.
- Ne r�m n�zz, Crakc�k dolga volt valamennyit a reggelij�be csemp�szni.
- Gondoltam – fintorgott.
- A Nagy�r?
- �gy gondolja, egyre er�sebb. Hamarosan elj�het a Roxfortba, �s akkor elkezd�dik.
- Biztos benne, hogy siker�lni fog?
- Igen. Hiszen most m�r meg van a fegyver m�sodik fele.
- Ezt hogy �rted?
- Eml�kszel a s�rkamra fal�n olvashat� feliratra?
- Persze: „..Ahhoz, hogy az egyik elpusztuljon, sz�ks�g van a Test �s a Szellem egy�ttes t�mad�s�ra.”
- �gy igaz.
- Ezek szerint a Nagy�r r�j�tt, hogy mi a Test?
- Nem volt �ppens�ggel neh�z…
- Mert?
- Gondolkozz, Malfoy! Kinek van akkora ereje, ami kieg�sz�ti a S�t�t Nagy�r m�gi�j�t?
- Ridernek – bukott ki bel�le.
- Pontosan.
- Ezek szerint hal�lfal�v� fogja tenni?
- Nem is vagy te annyira ostoba, Draco.
- �rtem… �s ehhez minek Weasley?
- Potter megt�r�s�hez. �n ugyan el tudom �t ide cs�b�tani, de ha megt�rik az �lomf� hat�sa �s r�j�n, hogy ezt a l�nyt szereti, aki legnagyobb val�sz�n�s�ggel �ppen meg lesz k�nozva…
- Agyaf�rt terv – mosolyodott el Malfoy. Abban a pillanatban �gy �rezte, hogy hat�rozottan az � el�ny�re kezdenek alakulni a dolgok.