Lehetetlennek t�n� hideg k�sz�nt�tt be azon a bizonyos utols� szeptember elsej�n, amikor Hermione Granger azzal a tudattal �bredt, ,hogy p�r �ra m�lva a Roxfort Expresszen �l majd, ahol v�gre tal�lkozhat a bar�taival. �gy l�tszott sz�m�ra, mintha nem is csak p�r h�nap, hanem egyenesen t�bb �v telt volna az�ta, hogy elb�cs�ztak egym�st�l a p�lyaudvaron. Lassan fel�lt a r�gi, emeletes �gy fels�bb "rekesz�ben", mik�zben gondolatban m�r hallotta is az �desanyja hangj�t: "Hermione, le fogod k�sni a vonatot, ha nem igyekszel!". Hi�ba csomagolt �ssze m�r tegnap, s kelt fel most, hajnalok hajnal�n (a polcon �rv�lkod� vekker �ralapja f�l nyolcat mutatott �ppen), ismerte annyira az asszonyt, hogy tudja, az minden esetben azon izgul, nehogy elk�ssenek b�rhonnan is. Ezt a f�le paranoi�j�t megpr�b�lta belenevelni egy szem gyermek�be, nem meglep� m�don, vajmi kev�s sikerrel. Sajn�latos, hogy Hermione tipikusan az az ember volt, aki soha sem hagyta, hogy m�sok d�ntsenek helyette, b�rmiben is. Lassan lem�szott a l�tr�n, s az ablakhoz l�pve r�snyire nyitotta. Arc�t azonnal megcsapta a m�r-m�r jegesnek tetsz� sz�l, ez�rt szinte r�gvest be is csukta.
- Hideg van - �llap�totta meg, mik�zben meleg ruh�kat b�ny�szott el� mag�nak a szekr�nyb�l, s elindult a f�ldszinten l�v� f�rd�szob�ba. �desanyja a konyh�ban tett-vett, s egy pillanatig �gy tetszett, �szre sem veszi a l�nyt, �m nem volt ekkora szerencs�je, keze az ajt� fel� ny�lt, amikor hirtelen felcsend�lt az a bizonyos hang:
- Nocsak, nocsak Hermione, fel�bredt�l v�gre?
A megsz�l�tott megengedett mag�nak egy halk s�hajt, miel�tt h�tra sem n�zve felelt volna.
- Amint l�tod, igen. Nem tudom, mi�rt kell abb�l �gyet csin�lnod, hogy mikor kelek fel, k�l�n�sen most, hogy meg van a hoppan�l�si vizsg�m. Pillanatok alatt oda�rek anya, nem vagyok m�r kisgyerek, legal�bbis eddig ezt hittem.
- Term�szetesen nem vagy m�r �vod�s, viszont azt is j� lenne, ha bel�tn�d, hogy a mai vil�gban az ember sohasem lehet el�g pontos.
- Jaj anya, sz�nj meg, k�rlek! - fakadt ki, s mit sem t�r�dve felmen�je megh�kkent pillant�s�val, bel�pett az apr�cska helyis�gbe, val�s�ggal bev�gva maga m�g�tt az ajt�t. Mrs. Granger n�h�ny m�sodpercig csak d�bbenten �llt, mint aki nem is ismeri ezt a l�nyt. Mereng�s�b�l a f�rje hangja r�zta fel:
- Mondd csak sz�vem, minden rendben van?
- Nem is tudom , Hermione nagyon megv�ltozott az ut�bbi id�ben... Egyszer�en nem ismerek r�.
- Ugyan, elt�lzod az eg�szet, csup�n kamaszodik, ennyi a t�rt�net.
- Tizenh�t �ves az Isten�rt! Ki kellett volna m�r n�nie, nem gondolod?
- Hermione nem hasonl�that� a t�bbi korabeli gyerekhez, te is tudod. Boszork�ny l�v�n sokkal veszedelmesebb dolgokat l�tott eddigi �lete sor�n, mint mi ketten egy�ttv�ve. Szerintem meg�rdemli, hogy v�gre valah�ra � is �ljen egy keveset.
- Tal�n igazad lehet...
- Nemcsak tal�n, hanem eg�szen biztosan.
Az asszony erre m�r nem igaz�n tudott mit mondani, ink�bb konok hallgat�sba burkol�zott, megtartva mag�nak a v�lem�ny�t.
***

Mindek�zben London m�sik v�g�ben, a Kir�lyi �s �ltal�nos Bank egyszer�nek tetsz� �p�lete el�tt egy met�lk�k-sz�rke motorcsoda f�kezett le. Vezet�je lepattant a nyeregb�l, s fekete buk�sisakj�t levette a fej�r�l. Sz�ke haj�n, b�r messze volt a hossz�t�l (mindig is r�vidre v�gva viselte, csup�n k�t tincs hullott a homlok�ra), m�gis izzadts�gt�l csillogott. Barna szemei bizalmatlanul n�zt�k a bankot, amely m�r olyan sokszor tette t�nkre az �let�t. Mag�ban biztosra vette, hogy ez most sem lesz m�sk�nt. A h�z ugyanis m�g v�letlen�l sem egy p�nzint�zetnek adott otthont (holott a neve k�ts�gtelen�l ezt hirdette), hanem a brit h�rszerz�snek, vagy m�s n�ven az MI6-nek. N�mi haboz�s ut�n kit�masztotta a j�rm�vet, s fels�t�lt a sz�les l�pcs�soron. Bel�pve a recepci�n�l most is a mindig kedvesen mosolyg� Christine fogadta. Nagyj�b�l olyan huszonh�rom �ves k�r�l j�rt, teh�t hat �vvel id�sebb Alexn�l. Nem sokkal azut�n vett�k fel, hogy a fi� megszabad�totta a vil�got a Scorpia nev� szervezet egyik alap�t�j�t�l, Yu �rnagyt�l. Tipikusan az a fiatal l�ny volt, akit leny�g�z�tt a t�ny, hogy Alex tizenn�gy �ves kora �ta nekik dolgozik. Szok�s�hoz h�ven feh�r nadr�gkoszt�mbe b�jt, ami kiemelte olajosan csillog� barna b�r�t, a hozz� tartoz� smink pedig lehetetlen�l k�k szemeit
- Szia Alex, r�gen l�ttalak, hogy vagy? - k�rdezte vid�man.
- K�sz�n�m, j�l - felelte amaz udvariasan. - Egy ideiglenes bel�p�t kaphatn�k?
- Persze, egy pillanat - vett el� egy kis k�rty�t, �s r�firkantotta a fi� nev�t. - csak nem hagytad otthon a saj�todat?
- Nem dolgozni j�ttem, sz�val feleslegesnek tartottam elhozni.
- Te sohasem dolgozni j�ssz - jegyezte meg kuncogva. - Ehhez k�pest viszont innen mindig k�ldet�sbe indulsz.
- Most az egyszer nem �gy lesz, nekem elhiheted - azzal �tvette a fel� ny�jtott bel�p�t, �s elballagott a k�zeli lifthez.
A huszonharmadik emelet fel� tartva elk�vette azt a bakl�v�st, hogy belen�zett a falon f�gg� t�k�rbe. Arc�b�l kiveszett minden, ami az egykori, �tlagos di�kra eml�keztetett. Barna szemei szinte �rzelmek n�lk�l csillogtak, nem akad benne egy�b, mint a k�teless�gtudat. Szok�s�hoz h�ven feket�be �lt�z�tt, ami kiemelte a test�n helyenk�nt feh�r sebhelyes b�r�t. Esz�be jutott, hogy egyre jobban kezd hasonl�tani az apj�hoz �s a nagyb�tyj�hoz. Fel�rve az adott emeletre, azonnal Alan Blunt irod�j�ba l�pett, ahol szok�s szerint ott �lt a K�l�nleges Oper�ci��s R�szleg vezet�je, Mrs. Jones is. Sz�j�b�l most sem hi�nyozhatott a mentolos cukorka, amit unalm�ban szopogatott, esetleg ennek seg�ts�g�vel szokhatott le a doh�nyz�sr�l, sohasem tudta eld�nteni. A f�rfi vizeny�s szemei felcsillantak, ahogyan megpillantotta a legifjabb k�m�t.
- Alex Rider, ha tudn�d, mennyire �r�l�k a viszontl�t�snak. K�rlek foglalj helyet.
- El�g legyen ebb�l, Blunt! Maga is nagyon j�l tudja, hogy eszem �g�ban sincs itt maradni. Semmi kedvem sincs �gy ugr�lni, ahogy az MI6 f�ty�l.
- F�lre�r�s ne ess�k, mi egy�ltal�n nem ugr�ltatunk t�ged - sz�lt k�zbe az asszony, mik�zben kiss� feszengve belet�rt fekete bubifrizur�j�ba. - Csup�n arr�l
van sz�, hogy szeretn�nk a seg�ts�gedet k�rni.
- M�r megint? �jra a hal�lk tork�ba akarnak l�kni, h�tha most nem t�rek majd visza? Felfogt�k maguk, milyen nap van ma?
- Tudtommal szeptember elseje.
- Igen, �s ez mit jelent?
- Semmit - v�lte Blunt.
- T�ved�s! �ppen az iskol�ban kellene lennem, az �vnyit�n. Id�n �rets�gizem, a fen�be is!
- Azt hittem, Mr. Fox lesz id�n a mag�ntan�rod - Roger Fox volt az az id�s professzor, akit az MI6 felb�relt, hogy legyen a mag�ntan�ra, csakhogy Alexet ez pont semennyire sem �rdekelte.
- Csak szeretn�k. Nem tartok ig�nyt a seg�ts�g�re.
- Ink�bb megbuksz?
- Nem, csup�n nem v�llalok el t�bb megb�z�st. �gy lesz id�m a tanul�sra koncentr�lni.
- �, milyen k�r! - sajn�lkozott Mrs. Jones. - Pedig most igen �rdekes feladatot tal�ltunk a sz�modra, ami nem is lenne kifejezetten vesz�lyes, puszt�n megfigyel�sr�l lenne sz�.
- Nem �rdekel. Tal�ljanak maguknak egy m�sik balf�ket.
- Biztos vagy te ebben, Alex? – �rdekl�d�tt kedvesen az asszony.
- Teljes m�rt�kben.
- M�g akkor is, ha azt mondom, hogy betekint�st nyerhetsz a m�gusok vil�g�ba?
- Micsoda? Maga t�nyleg ennyire h�ly�nek n�z engem? M�gusok nem l�teznek, ezt mindenki tudja.
- Erre ne vegy�l m�rget fiacsk�m – l�pett be a helyis�gbe egy �tvenes �vei v�g�n j�r� f�rfi. Haja, mely valaha fekete lehetett, most m�r �szes sz�rk�be hajlott, alkata k�pc�s, ugyanakkor f�lelmet kelt�. Szigor� tekintet�t apr� p�paszem m�g� rejtette, a hat�s �gy is er�s volt. Kez�ben s�lyos aktakupacot viselt, amit most egyszer�en lecsapott az �r�asztalra, odal�pett a fi�hoz, �s kezet ny�jtott neki:
- Szervusz, a nevem Jason Simons, A M�gia�gyi Miniszt�rium megb�z�s�b�l vagyok itt.
- M�gia�gyi Miniszt�rium? – visszhangozta k�tkedve.
- Igen. Ez a hely nagyj�b�l olyan, mint az MI6, csakhogy mi a var�zsl�k �gyes-bajos dolgaival foglalkozunk els�sorban.
- Ha ez igaz, maga mit keres itt?
- A m�gusok kezdenek r��bredni, hogy m�r nem sok�ig rejtegethetik magukat a muglik, vagy m�s n�ven var�zstalan emberek el�tt. Sz�ks�g�nk van a seg�ts�g�kre.
- M�gis miben?
- A… - vett egy m�ly leveg�t, miel�tt kimondta volna. – Voldemort elleni k�zdelemhez.
- Voldemort? � meg ki a franc?
- A vil�g tal�n, s�t megmerem kock�ztatni, hogy val�ban leger�sebb fekete m�gusa. �ppen ez�rt kapcsolatba l�ptem a maga munkaad�j�val..
- �k nem a munkaad�im – v�gott durv�n a szav�ba, �m a f�rfi csak leintette, �s folytatta mondand�j�t:
- … Akikkel arra a k�vetkeztet�sre jutottunk, hogy a leg�sszer�bb, ha valakit be�p�t�nk a Var�zsl�k�pz�be, m�s n�ven a Roxfortba , aki lehet�s�g szerint megv�di azt a szem�lyt, aki felveheti a harcot Voldemorttal. Harry Pottert. Mr. Blunt pedig haboz�s n�lk�l t�ged aj�nlott.
- �lljunk csak meg egy sz�ra, az el�bb m�g azt mondta, puszta megfigyel�sr�l van sz� – pillantott az �rra, aki csak v�llat vont.
- Rendben, tegy�k fel, hogy elv�llalom ezt az �r�lts�get. Mit kell tennem?
- Ezzel a jeggyel itt – adta �t a Roxfort Expresszre sz�l� jegyet. – El kell utaznod az iskol�ba. Ott pedig, hogy ne legyen felt�n�, a t�bbi nebul�val egy�tt m�gi�t fogsz tanulni.
- M�gi�t? �n? M�gis hogyan, ha egy kicsit sem kony�tok hozz�?
- Ezt az iskola vezet�se majd megoldja, nem kell emiatt agg�dnod.
Alex ebben a pillanatban �rtette meg, hogy a dolog m�r eld�lt: valami �r�lt, lehetetlennek t�n� vil�gban fog iskol�ba j�rni, ha akarja, ha nem.

***

�r�kkal k�s�bb Mr. Simons oldal�n l�pett be a King Cross p�lyaudvarra. Mindenfel� teljesen �tlagos embereket l�tott a csomagjaival szenvedni, ezzel szemben az � kocsij�t egy hatalmas, �benfa utaz�l�da alkotta, benne ezer-meg ezer m�r-m�r r�hejesnek t�n� dologgal, mint p�ld�ul: �st, tal�r, egy hossz�k�s doboz, benne valamilyen p�lc�val, k�l�nf�le penn�k, tintatart�k, s�rg�s sz�n� pap�rtekercsek, olyasmik, amikre annak idej�n, legut�bb tal�n a k�z�pkorban �rtak, s ehhez hasonl�k. R�ad�sul mindegyik nagyon kis m�retben. Amikor Jason letette el� ezt a valamit, �s belen�zett, egyszeriben kibukott bel�le a k�rd�s:
- Mit fogok csin�lni ezekkel a miniat�r dolgokkal?
- Ne agg�dj, semmit. A h�ziman�k majd felnagy�tj�k �ket.
- A h�zi mik? – v�laszt azonban nem kapott, mert a f�rfi t�relmetlen�l legyintett, jelezve, el�g a k�rd�sekb�l. �gy azt�n Alex �gy d�nt�tt, itt az ideje lakatot var�zsolnia a sz�j�ra. Egyed�l azt b�nta, hogy szerencs�tlen Smitherst is olyan v�ratlanul �rte ez az eg�sz, hogy nem tudott „k�ty�ket” k�sz�teni a sz�m�ra, �gy azt�n most teljesen elhagyatottnak �rezte mag�t, belegondolva, hogy semmilyen kapcsolata nem lesz a sz�m�ra norm�lis vil�ggal. �sszeh�zta v�kony b�rkab�tj�nak zipz�rj�t, szabad kez�t pedig zsebre dugta, mert a p�lyaudvaron m�g hidegebb volt, mint kint, a szabadban. Arc�n unott kifejez�ssel k�vette Simosnst, eg�szen addig, am�g az meg nem �llt a kilenc �s t�zedik v�g�nyt jelz� t�bl�k k�z�tti fal el�tt.
- T�rt�nt valami? – �rdekl�d�tt.
- Nem, viszont meg�rkezt�nk.
Alex meglepetts�g�ben l�tv�nyosan k�rben�zett:
- L�t itt valahol olyan t�bl�t, hogy kilenc �s h�romnegyedik v�g�ny erre?
- A v�g�ny a fal m�g�tt van – mutatott r� a k�s�r�je. – Egyszer�en neki kell futnod, �s �tenged.
- Azt csak szeretn�, nem t�nt m�g fel, hogy az a fal k�kem�ny t�gl�b�l k�sz�lt? Semmi kedvem azonnal ripity�ra t�rni minden egyes csontomat.
- Ugyan m�r fiam, b�zz bennem, rendben? – n�zett r�, �m hirtelen �rd�gi vigyor jelent meg az arc�n, s�tap�lc�j�nak egy int�s�vel arr�bb tolta a kocsit, kez�vel pedig megl�kte Alexet, aki reflexszer�en futni kezdett. Keze el�relend�lt, hogy f�kezze a v�rt �tk�z�s erej�t, �m ekkor �rte a meglepet�s: egyszer�en �trohant a k�falon, �s mivel a lend�lete vitte tov�bb, bele�tk�z�tt az el�tte hirtelen megjelen� l�nyba. Mindketten orra buktak, �s k�ts�gbeesetten kapaszkodtak egym�sba, am�g v�g�l Alex el nem v�g�dott, a l�ny pedig r� nem esett. Ijedts�g�kben p�r m�sodpercig csak n�m�n pihegtek, majd a l�ny felemelte a fej�t a m�sik mellkas�r�l, �s r�n�zett: s a fi�nak az els� gondolata az volt, hogy a l�ny sokban hasonl�t Sabin�ra. Igaz, barna haja g�nd�r volt a j�l megszokott sz�g egyenes helyett, de az � barna szemei is vid�man csillogtak.
- Bocs, ne haragudj, figyelmetlen voltam – szabadkozott.
- Ugyan, semmi baj – t�p�szkodott fel az ismeretlen h�lgyem�ny, majd a kez�t ny�jtotta, hogy felseg�tse. Maga sem tudta mi�rt, de azonnal elfogadta a gesztust, �gy egy darabig egym�s kez�t szorongatva n�ztek a m�sikra.
- Am�gy Hermione Grangernek h�vnak – mutatkozott be.
- Alex Rider.
- �r�l�k, hogy megismertelek, Alex, m�g ha ilyen szokatlan k�r�lm�nyek k�z�tt is.
- �n is, Hermione – biccentett.
Ekkor egy sz�m�ra ismeretlen hang �t�tte meg a f�l�t:
- Mondd csak Hermione j�l vagy? – mindketten a hang ir�ny�ba fordultak, �s Alex egy k�cos fekete haj� fi�val tal�lta mag�t szemk�zt, akinek frufruja, b�r el�g hossz� volt, nem tudta eltakarni a homlok�t �kes�t� vill�m alak� sebhelyet.
- Persze Harry, ne agg�dj, j�l vagyok – felelt vissza, majd r�n�zett a m�sikra. – Rem�lem, tal�lkozunk m�g.
- Ezt biztosra veszem – azzal a l�ny elengedte a kez�t, �s odament a bar�tj�hoz, akivel felsz�lltak a vonatra. Alex csak ekkor kapott �szbe, hogy az � csomagja ut�n n�zzen. Szerencs�j�re Simons nem felejtette el ut�na k�ldeni, �gy most az utaz�l�da az egyik fal mellett �rv�lkodott. K�nny� szerrel a v�ll�ra kapta (most az egyszer h�l�t adott az �gnek, hogy h�la a nagyb�tyja el�rel�t�s�nak, rengeteget sportolt, ami nem csak az alkat�n, de az erej�n is megl�tszott. Felsz�llt a vonatra, s elindult mag�nak egy �res kup�t keresni. Az �sszes di�k leplezetlen�l megb�multa, m�g �let�kben nem l�ttak senki olyat, aki ennyi id�sen f�l k�zzel elb�rta volna azokat a neh�z l�d�kat (na j�, tal�n Hagridot…). Le�lve kin�zett az ablakon, s azon kezdett el gondolkozni, hogy vajon ez a bizonyos Harry lehet-e az a fi�, akit meg kellene v�denie. Ha �gy van, valahogyan a fi� k�zel�be kell f�rk�znie, hogy szemmel tarthassa Ebben pedig Hermione lehet a legnagyobb seg�ts�g�re. Erre gondolva szund�tott el.
A vonat�t m�r vagy egy �r�ja tartott, de Hermione gondolatai m�g mindig Alex k�r�l forogtak. B�r a fi� k�ts�gtelen�l vel�k egyid�s volt, barna szemeinek pillant�sa mintha egy sokkal id�sebb, tapasztalt ember� lenne. R�ad�sul felfedezte, hogy a fi� nyak�t, �s a p�l�, valamint a b�rkab�t al�l kil�tsz� b�r�t n�h�ny helyen sebhelyek tark�tj�k. Volt benne valami k�l�nleges, ami egyszer�en nem hagyta nyugodni. Vajon melyik m�gusk�pz�b�l �rkezhetett?, gondolta, mik�zben Cs�mp�st simogatva az idei �tv�ltoztat�stan tank�nyv�t lapozgatta. Egy r�vid cseng� jelezte, hogy egy �ra m�lva meg�rkeznek, �gy ideje �t�lt�znie. A fi�k elvonultak a mosd�ba, � pedig beh�zta a f�gg�ny�ket, m�g a tal�rj�ba b�jt. Miut�n v�gzett, elindult, hogy megkeresse �jdons�lt ismer�s�t. �ppen benyitott a kup�j�ba, amikor kiss� arcpir�t� l�tv�nyban volt r�sze: Alex f�lmeztelen�l �llt, �s �ppen k�sz�lt beleb�jni a feh�r ingbe. A l�mpa sejtelmes f�nye �rny�kokat rajzolt a mellkas�ra, amit�l Hermione egy pillanatra azt hitte, megsz�d�l. Csak �llt ott kuk�n, m�gnem �szrevette, hogy a fi� �t n�zni azokkal a s�t�tbarna l�lekt�kr�kkel:
- Valami baj van, Hermione?
- Nem… - felelte amaz kiss� remeg� hangon. – Csak gondoltam megn�zem, hogy haladsz az �lt�zk�d�ssel.
- Amint l�tod, elboldogulok. Egyed�l a nyakkend�vel vannak probl�m�im – gombolta be az utols� gombot.
- Seg�tsek? – k�rdezte k�szs�gesen.
- Azt igaz�n megk�sz�nn�m.
�gy azt�n Hermione a kez�be vette a v�kony anyagot, a fi� nyakba tette, �s �vatosan megk�t�tte.
- Te egy �letment� vagy.
- Nem tesz semmit, nem egy nagy feladat.
- Neked. De �n megszoktam, hogy ebben Jackie mindig seg�t.
- Jackie?
- Igen, a h�zvezet�n�… Igaz, most m�r � a gy�mom is.
- Oh, sajn�lom.
- M�r megszoktam, de az�rt j�l esett, k�sz�n�m.
- Nos, azt hiszem, nemsok�ra… - ebben a pillanatban f�kezett a vonat. - … meg�rkezt�nk.
Miut�n egym�s mellett sz�lltak le az Expresszr�l, a tumultusban hirtelen elvesz�tett�k egym�st.