Anthony Horowitz-tól, az Alex Rider bestseller írójától, egy kaland-regény, a harmadik része a misztikus sorozatnak.

Sötétség borítja a földet.
Az Öregek visszatértek.
A harc elkezdődött.

A 14 éves ikrek, Scott és Jamie Tyler sosem tudták, kik ők, vagy hogy honnan jöttek, de mindig is tudták, hogy különleges képességük van. Mikor Scottot elrabolja a baljós Nightrise Társaság, és Jamie-t gyilkossággal vádolják, rájönnek, muszáj használniuk a képességüket, ha túl akarják élni.

De Jamie-t évezredekkel a múltban tartják fogva, szemtől szemben a legfélelmetesebb Öregekkel. Ahol Jamie rájön, hogy az Ötök egyike, akinek ereje képes megállítani a káoszt. Végül ötüknek össze kell csapni az Öregekkel a végső harcban. És győzniük kell.

NIGHTRISE

The Circus of the Mind
(Az elme cirkusza)

A két férfi a limuzinban még egyszer megkerülte a színházat. Leparkoltak az út másik oldalán, szembe a főbejárattal. Kint a hőmérséklet jóval 40 fok felett volt. De meximumra csavarták a légkondit a kocsiban, így mintha egy fagyasztóban lettek volna. Csendben ültek. Már évek őta dolgoztak együtt, így jól értették egymást. Nem volt szükség szavakra.
A színház a nevadai Reno északi végén volt. Négyszögletes, piros téglaépület volt, egyszerű ajtóval, ablakok nélkül, és egy bank vagy tán egy kápolna is lehetett volna az ajtó felett lévő neon-kiírás nélkül. Talán ki lehetett olvasni róla a "THE RENO PLAYHOUSE" (Reno-i Színház), de a kiírás fele, ahonnan a két férfi figyelt és leparkolt, a Virginia Street-en, csak két szó világított rájuk a félhomályon át: "HERE LOSE" (Itt vesztessz).
Nem egészen a legvonzóbb környék volt a városban, amit a szerencsejátéknak szenteltek, minden épület úgy nézett ki, mint egy kaszinó, és ahol a hotelek, bárok, még a mosodák is tele voltak játékgépekkel. A név ellenére, a Reno-i Színház már nem arra a célra szolgált, mint amire építették. Ehelyett átmeneti othont biztosított a másodlagos előadók hosszú sorának: énekesek és táncosok, bűvészeknek és komédiásoknak, akik mind híresek voltak, rövid ideig, és nagyon régen, de már feledésbe merültek. Ez a kevés művész tartott előadásokat estéről-estére, próbálva felkelteni a hallgatók figyelmét, akiket csak a pénz érdekelt, amit itt nyertek vagy vesztettek, és inkább vesztettek.
A következő előadás egy órán belül megkezdődik. A két férfi már megvette a jegyeket - de ők még látni akartak valamit, mielőtt bemennek Érdemes volt még várniuk néhány percet. A férfi a volán mögött hirtelen megmozdult.
- Ott vannak. - mondta.
Két fiú szállt le a buszról. Lefelé sétáltak a járdán, kitérdelt farmert és pólót viseltek, az egyikük pedig egy hátizsákot cipelt. Azonnal nyilvánvaló volt, hogy 14 év körüli ikrek. Mindketten nagyon vékonyak voltak - valójában alultápláltnak tűntek. A hajuk fekete volt és fakó, ráborulva a nyakukra. És mindkettőjüknek sötét barna szemük volt. Egyikük néhány centivel magasabb és néhány kilóval nehezebbnek tűnt a másiknál. Az mondott valamit, és a másik nevetett. Befordultak a sarkon és néhány pillanat múlva eltűntek.
- Ők voltak? - kérdezte az utas.
- Ők voltak. - Válaszolt a vezető.
Az egyik férfi mmegvonta a vállát.
- Nem tűnnek különlegesnek a számunkra.
- Mindig ezt mondja Mr. Hovey, de nem tudhatja. Talán ezek a kölykök lesznek azok...
- Igyunk egyet.
A férfinak még egy órája van a gyilkoláshoz, sok bár van Renoban, és talán még néhány zsetont is bedob egy gépbe. Hosszú napuk volt.