Hollókapu

Égett pirítós szaga.
Meg egy hang:
- Iparkodj, Matthew. Elkésünk.
Színes villanás. Sárga fal.  Fenyőfa konyhaszekrény. Mackó alakú teáskanna.
Az égett szagból tudta, hogy valami nincs rendben, ahogy a kutya is gyakran az előtt ugat, hogy nyilvánvaló a  veszély. Matt tisztában volt vele, hogy ez különös, de mégis sosem kételkedett benne. Adottság volt, ösztön. Figyelmeztetés. Ezúttal azonban későn érkezett. Mielőtt cselekekdhetett volna egy erős marok ragadta meg a vállát...

Égi háború

Matt felállt. Ingéről fagylalt csöpögött. Salátadarabok vették körül, gyümölcslétócsában állt.
És akkor Gavin nekiállt nevetni.
Ez volt a jel, a többiek csatlakoztak hozzá. Matt úgy érezte, az egész terem, az egész iskola rajta nevet. Látta, hogy Mr. O'Shaughnessy tart felé. Miért pont az igazgatóhelyettesnek kell ebédelni ma?
- Hogy lehetsz ilyen kétbalkezes Freeman? - a szavak mintha nagyon messziről érkeztek volna. Ott viszhangoztak Matt fülében. - Jól vagy?
Gavin ujjal mutogatott.
Matt felnézett. Érezte, hogy düh csap át a testén. És nem csak düh. Valami más is. Akkor sem tudta volna megállítani, ha próbálja. Mintha csontvázzá vált volna. Lángok folytak át rajta. Érezte az égésszagot.
A csillár felrobbant. ...