Az elk�vetkez� egy h�nap l�nyeg�ben esem�nytelen�l telt el a sz�mukra, hacsak azt nem sz�moljuk, hogy Hermione sejt�se beigazol�dott: siker�lt felsz�nre hozni Alexb�l egy nagyon kev�s m�gi�t, ami azonban mind�ssze egyetlen dologra volt elegend�: a fi� megtanulta az Alohomora-var�zslatot, �m enn�l t�bbet m�r nem lehetett bel�le kihozni. A l�ny azonban m�g �gy is nagyon b�szke volt mag�ra.

Harry �rzelmi �let�ben jelent�s v�ltoz�sok kezdtek be�llni: ahelyett, hogy az elvesz�tett szeretteire ( a sz�leire, Siriusra, vagy Dumbledore-ra) gondolt volna a legt�bbet, egyre gyakrabban esett meg vele, hogy �ton-�tf�len Sabina Pleasure arca r�mlett fel benne. T�ny �s val�, hogy az omin�zus baleset ut�n rengeteget tal�lkoztak k�l�n is, de csak az ut�bbi p�r napban kezdett er�s�dni a gyan�ja, hogy esetleg beleszeretett a mardek�ros l�nyba. Ez, ahogyan � is nagyon j�l tudta, felvetett egyn�h�ny probl�m�t az �let�ben. Ki tudja, Ron �s Hermione hogyan viseln� el a dolgot… Alex miatt nem agg�dott t�lzottan, majdnem biztosra vette, hogy bar�tja r�b�zza, mit kezd az �rzelmeivel. Ugyanakkor abban sem volt biztos, hogy az �rzelmei k�lcs�n�sek lenn�nek az �rintettel. Nem akart �gy j�rni, mint annak idej�n Cho Changgel, aki val�s�ggal csak kihaszn�lta: �gy akart min�l t�bb inform�ci�t megszerezni az elhunyt Cedric Diggoryr�l. Az eset ut�n h�napokig nem volt �nmaga, �gy azt�n csak bar�tai t�mogat�s�nak k�sz�nhette, hogy m�gis talpon maradt. Most, az iskola folyos�in s�t�lva hat�rozta el, hogy tesz egy pr�b�t, �s megh�vja Sabin�t a kar�csonyi b�lba. Mindemellett s�r�n im�dkozik majd, hogy a v�lasztott lehet�s�gei szerint igent mondjon. �ppen ezen morfond�rozott, amikor hirtelen neki�tk�z�tt valakinek.
- Bocs, ne haragudj… - szabadkozott.
- Ugyan Harry, semmi gond – legyintett mosolyogva Sabina. – El�fordul az ilyesmi. Am�gy hogy vagy?
- K�sz�n�m, j�l. Pont t�ged kerestelek.
- Engem? – lep�d�tt meg �szint�n.
- Igen. Tudom, hogy val�sz�n�leg k�s�n jut ez eszembe, de megk�rdezhetem, hogy van-e kedved velem j�nni a ma esti b�lba?
- Veled? – kerekedtek el Sabina barna l�lekt�krei.
- Igen, vagy m�r van p�rod?
- Igen, va… vagyis nem, nincs p�rom, sz�val sz�vesen leszek a partnered.
- Komolyan mondod? – der�lt fel a Kis t�l�l� arca.
- Persze, a lehet� legkomolyabban.
- Akkor este tal�lkozunk, Sabina.
- M�r alig v�rom – eresztett meg egy kedves mosolyt, majd adott egy puszit a fi� arc�ra, �s els�t�lt.
Azt hiszem, Malfoynak ez nem fog tetszeni, gondolta, de abban a pillanatban ez �rdekelte a legkev�sb�. A l�nyeg az, hogy Potter egyre beljebb ker�l az � b�vk�r�be, �s �gy egyre k�zelebb ker�l ahhoz, hogy elv�gezze a Voldemort �ltal r�b�zott feladatot.

Hermione �let�ben el�sz�r mindenn�l jobban v�rta a kar�csonyi b�lt. V�gre valaki olyannal mehetett, akihez t�nyleg k�t�d�tt, nem pedig csak a musz�j mondatta vele, hogy kit v�lasszon. Ak�rcsak a t�bbi szobat�rsn�je sz�m�ra, neki is az eg�sz d�lut�n az izgatott k�sz�l�d�s jegy�ben telt. Sokat gondolkodott azon, vajon mit lenne �rdemes felvennie, �m v�g�l egy halv�nyz�ld egybe ruha mellett d�nt�tt, amit p�r h�napja az �desanyja varratott a sz�m�ra, mondv�n, sohasem lehet tudni, mikor j�n j�l egy ilyen darab az ember ruhat�r�ban. Hat�rozottan �gy t�nt, hogy most nagyon j�l j�tt. A ruha kell�en hossz� volt ahhoz, hogy ne legyen t�ls�gosan is kih�v�, �m ugyanakkor meg volt az a k�nyelmes el�nye, hogy lehetett benne t�ncolni.
- Nah�t, Hermione – n�zett v�gig rajta elismer�en Ginny Weasley, mik�zben azon igyekezett, hogy belehajtogassa mag�t abba a nagyon sz�k ruh�csk�ba, amit annak idej�n Molly Weasley hordott m�g f�nykor�ban. Ma m�r lehetetlennek t�nik, hogy az �desanyja egykoron ennyire v�konyka volt. – B�mulatosan n�zel ki. Alex szerintem el lesz �julva…
- Hidd el �n is ezt szeretn�m a legjobban, de van egy olyan �rz�sem, hogy nem lesz t�le meghatva. Nem az a fajta.
- Ugyan, ne h�ly�skedj m�r! Kar�csony van, ilyenkor mindenki kicsit m�sk�nt gondolkozik. Aprop�, mit kapt�l t�le? – k�rdezte k�v�ncsian.
- Ezt – vett el� egy dobozk�b�l egy v�konyka aranyl�ncot, amin egy A form�j� medalion f�gg�tt.
- Jaj de sz�p! – lelkendezett. – Visszafogott, de mesesz�p! �s az a med�l is nagyon �rulkod�…
- Ja, hogy az… Igaz�b�l lecser�lhetn�m.
- M�r mi�rt tenn�d?
- Mes�lte, hogy ezt a l�ncot annak idej�n az �desanyja kapta az �desapj�t�l, amikor megsz�letett. Az�rt van rajta ez a d�sz.
- Ilyen eml�kek k�tik hozz�, �s m�gis neked adta? Nagyon fontos lehetsz a sz�m�ra, tudod?
- �n is azt hiszem – mosolygott, �m a l�ncot visszatette a doboz�ba. Nem szerette volna ma este viselni, �gy gondolta, el�g borsot t�rt egyenl�re Sabina orra al�, sz�val nem kell ezt m�g tet�znie. Majd k�s�bb.
Mereng�s�kb�l Ron t�relmetlen kiab�l�sa r�ngatta ki �ket:
- Ez nem lehet igaz, hogy m�r megint r�tok kell v�rni! Szedj�tek m�r �ssze magatokat, l�nyok!
- J�l van, j�l van, megy�nk m�r! – kiab�ltak vissza, mik�zben vetettek m�g egy utols� pillant�st a t�k�rk�peikre, majd kil�ptek a szob�b�l. Le�rve Hermion�nak m�g az �lla is leesett: most az egyszer nem volt k�telez� a d�sztal�r visel�se, �s ezt a fi�k szemtelen m�don ki is haszn�lt�k. Mindegyik�k megel�gedett egy-egy sz�vetnadr�ggal �s inggel, mondv�n, el�g a felesleges cicom�b�l ennyi. A legszembet�n�bb v�ltoz�s azonban Alexen volt megfigyelhet�: hossz� h�napok ut�n v�gre eljutott od�ig, hogy elmenjen a fodr�szhoz (aki legnagyobb val�sz�n�s�ggel Seamus volt), �s lev�gassa mag�nak ugyanarra a fazonra, amit mindig is hordott. Megszokott fekete ingj�t lecser�lte egy h�feh�rre, valamint az unalomig hordott bakancsot valami eleg�nsabbra. Azonban a s�t�t farmert nem lehetett lek�ny�r�gni r�la
- Igaz�n kitettetek magatok�rt fi�k! – dics�rt�k meg �ket k�rusban.
- Ti mondt�tok – vontak v�llat.
- B�r nem mi t�lt�tt�k a f�l napot �lt�zk�d�ssel – jegyezte meg tettet g�nnyal Ron.
- Te ebbe csak ne sz�lj bele, rendben? – �t�tte meg j�t�kosan Ginny.
A r�vid sz�v�lt�st k�vet�en elindultak a Nagyterem fel�, ahov� bel�pve a t�bbs�g nem titkoltan megb�multa �ket. Viszont a kis bar�ti t�rsas�g is nagyot n�zett, amikor Harry elv�lt a csoportjukt�l, �s k�sz�nt�tte partner�t, Sabin�t.
- Jesszus – ny�gte Hermione.
- Ahogy mondod – csatlakozott Ron. – Ezt egyszer�en nem hiszem el…
Azonban el�g volt csak Ginny arc�ra n�zni, hogy l�ss�k, kinek f�j a legjobban Harry v�laszt�sa. A kis Weasley-l�ny m�r h�napok �ta abban rem�nykedett, hogy a fi� megh�vja, erre tess�k! Miel�tt b�rmelyik�k is meg�ll�thatta volna, sarkon fordult, �s elszaladt.
- H�, Ginny, v�rj meg! – ki�ltott ut�na a b�tyja, majd r�gvest futott is, hogy megvigasztalja, ahogyan j� testv�rhez illik. Az ott maradt p�ros pedig v�ltott egy tan�cstalan pillant�st, majd elvegy�ltek a t�ncol�k k�z�tt. A griffend�les eminens �szint�n meglep�d�tt, hogy milyen j� t�ncos is Alex, noha ezt soha az �letben nem n�zte volna ki bel�le. Lehet, hogy a k�mked�s miatt m�g t�ncolni is megtan�tott�k?, gondolta, mik�zben a fi� v�ll�ra hajtotta a fej�t, �s hagyta, hogy a zene elringassa. Egy id� ut�n m�g a szemeit is lehunyta, �s hagyta, hogy a benne felt�rekv� �rz�sek egyszer�en �tfolyjanak rajta.

Sabina nem titkolt ellens�gesked�ssel figyelte a t�ncol� p�rost, s a lelke val�s�ggal forrt a d�ht�l. K�ldet�s ide, vagy oda, a t�ny, hogy Alex ilyen j�l meg van Hermion�val nemcsak irrit�lta, hanem val�s�gos gy�l�letet �bresztett benne a l�ny ir�nt. Egyre jobban v�rta azt a percet, amikor v�gre elk�sz�l a Sz�zf�l�-f�zet, s � a griffend�les nebul� b�r�be b�jva v�gre megint olyan k�zel ker�lhessen a szerelm�hez, mint annak idej�n. �m erre sajnos m�g v�rnia kellett, s addig k�nytelen volt „�lvezni” Harry t�rsas�g�t. Ak�rmennyire kedves is volt a fi� (ezt k�nytelen volt elismerni), nagyon j�l tudta mag�r�l, hogy neki nem erre van sz�ks�ge, hanem Alexre. �s a c�lja el�r�s�nek �rdek�ben b�rmire k�pes volt.

- Gyere - suttogta halkan a f�l�be Hermione, egy b� �r�nyi t�ncol�st k�vet�en, s Alex megbabon�zva k�vette. N�ptelen folyos�kon haladtak v�gig (mindenki a b�lon s�rg�tt-forgott, �gy a hi�nyuk nem igaz�n sz�rt szemet), majd a harmadik emeleten meg�lltak a groteszk, balettoz� trollokat �br�zol� falisz�nyeg el�tt.
- Minek j�tt�nk ide? - k�rdezte, mik�zben kiss� bizalmatlanul szeml�lte a "m�alkot�s".
- Mindj�rt megtudod, t�relem - intette csendre a h�borg�t, s h�romszor els�t�lt el�tt majd f�lrehajtotta a sz�nyeget, ami m�g�tt egy barn�s fa ajt� t�nt fel. Hermione bel�pett rajta, majd a v�lla felett h�tran�zett a m�g mindig dermedten �ll� bar�tj�ra.
- Ne f�lj, nem harapok, nyugodtan bej�hetsz - nevetett, m�g Alex ezt nem tartotta t�lon-t�l humorosnak. Csak n�mi megfontol�s ut�n ment ut�na, s nem kis megd�bben�st �rzett, amikor bel�pve tulajdonk�ppen a fi�k h�l�term�ben tal�lta mag�t, igaz, Harry, Ron, Neville �s Seamus helye hi�nyzott, valamint a megszokott v�r�s helyett fekete baldachin fogadta.
- Mi ez a hely? - k�rdezte, mik�zben k�rben�zett.
- A Sz�ks�g Szob�ja. B�rmit meg tud jelen�teni, amit csak akarsz.
- Komolyan?
Igaz, neki ett�l a helyt�l valahogy a Point Blanc-i iskola jutott esz�be, ahol gazdag sz�l�k fiait kl�nozt�k (az MI6-nek h�la, t�bbek k�z�tt �t is), s nemcsak �ket, hanem a szob�ikat is teljesen lem�solt�k.
- Igen. Nagyon sok haszn�t l�ttuk m�r az ut�bbi �vekben - mes�lt, majd letelepedett az �gyra, kib�jt a cip�j�b�l, l�bait felh�zta, �s arra t�masztotta az �ll�t, �gy n�zett Alexre. Az eg�sz l�nye nagyon �rtatlannak tetszett, a fi�ban m�gis felr�mlett a gondolat, hogy mindez m�r messze van az �rtatlans�gt�l. Szemei �rult�k el legink�bb �jfajta �rzelmeit: a benn�k lobog� v�gyat. Nem volt felt�n�, �m tagadhatatlanul ott volt. Ennek t�nye egy pillanatra elbizonytalan�totta, �m az er�s k�sztet�s gy�z�tt, �gy le�lt Hermione mell�. Az a vil�g legterm�szetesebb dolgak�nt d�lt neki, � pedig f�l kez�vel reflexszer�en �lelte mag�hoz. Sok�ig egyik�k sem sz�lalt meg, ink�bb �lvezt�k egym�s t�rsas�g�t.
- Mi�rt mutattad meg nekem ezt a helyet? - k�rdezte egy id� ut�n.
- Veled szeretn�k lenni, az�rt. Nem tudok m�s helyet, ahol kettesben lehett�nk volna.
- Egyre er�sebb bennem a gyan�, hogy valamif�le h�ts� sz�nd�kkal cs�b�tott�l el ide, igazam van?
Hermione felemelte a fej�t a fi� v�ll�r�l, �s a szem�be n�zett:
- Tal�n m�g az is lehet... - arc�r�l ny�lt kac�rs�got lehetett leolvasni, ami m�g Alex ajk�ra is csalt egy enyhe mosolyt. R�videsen pedig m�r szenved�lyesen cs�kol�ztak. B�r a leg�nyben eleinte nem kev�s g�tl�s gy�lemlett fel, �m a sz�ve k�r� �p�tett fal r�videsen darabjaira esett, kit�rt bel�le a m�lyen �l� szenved�ly, ami ellen m�r lehetetlens�g volt k�zdeni. Eleinte �szre sem vette, hogy a l�ny nem sokat t�tlenkedik, apr� ujjai lassan, t�relmesen gombolgatt�k az inget, �gyelve arra, hogy ujjai ne �rjenek hozz�, egyel�re. Miut�n v�gzett, a v�ll�n�l fogva �vatosan lesim�totta r�la a finom anyagot, majd f�lreseperte, s most m�r a kezeivel �rt a forr� b�rh�z, ami val�s�ggal s�t�tt alatta.
Alex, meg�rezve a test�t v�gignyal� h�v�s szell�t, egy pillanatra elh�z�dott, �s kiss� agg�dva n�zett a l�nyra:
- Biztos vagy benne, hogy ezt szeretn�d, Hermione? Nem akarlak k�nyszer�teni. Tudok v�rni.
- Igen, ezt szeretn�m. Magamt�l d�nt�ttem �gy. Nem fogom megb�nni - miel�tt Alex egy sz�val is tiltakozhatott volna, a l�ny gyorsan a sz�j�ra tapasztotta a saj�tj�t, �gy forrasztva bel� a sz�t. Ujjhegyeivel v�gigsim�tott a sz�mtalan, kisebb-nagyobb hegen, s a v�rt hat�s nem is maradt el: a fi� halkan fels�hajtott, s m�g odaad�bban cs�kolta. Lassan �rezni v�lte, amint Hermione alig �szrevehet�en l�k rajta egyet, �gy fektetve v�gig az �gyon. A cs�k id�vel megszakadt, s a l�ny puha ajkai tov�bb siklottak: �t Alex �t�er�re, kulcscsontj�ra, majd azokat a sebeket igyekeztek felt�rk�pezni, amiket az ujjainak m�r siker�lt.
Furcsa, idegen �rz�s �bredt fel benne, ahogyan hagyta, hogy Hermione k�nyeztesse. Nem csak egyszer�en szerette, mint eddig, hanem egyenesen k�v�nta. B�rmennyire tartott t�le, a v�gzet�t nem ker�lhette el: a v�gy olyan v�ratlanul uralkodott el rajta, hogy egy pillanatig azt hitte, val�s�ggal led�nti a l�b�r�l. Finoman felh�zta mag�hoz, �s �jfent megcs�kolta:
- Itt az ideje, hogy megh�l�ljam, amit t�led kaptam - suttogva a cs�kba, majd �vatosan megford�totta a fel�ll�st: Hermione f�l� ker�lve most � volt az, aki cs�kokkal bor�totta be az eg�sz test�t.
Azon a kar�csonyi �jszak�n a fekete f�gg�ny�k takar�sban az igaz szerelem v�gre megmutatta �nmag�t: a vad �s f�kezhetetlen v�gy k�p�ben.

M�snap, amikor Alex fel�bredt, az els� dolog, amit megpillantott, Hermione csillog� szemei voltak. Fej�t a m�sik mellkas�n nyugtatta, �s nem rejtette v�ka al�, hogy kedv�re val� a l�tv�ny.
- Amikor alszol, olyan vagy, mint egy kisfi�.
- T�nyleg? - vonta fel a szem�ld�k�t, ink�bb k�v�ncsian, mint meglepetten. - �s �n m�g azt hittem, hogy este bebizony�tottam az ellenkez�j�t.
- H�t, ahogy vessz�k - mosolygott titokzatosan.
- Tudja r�lad b�rki is, hogy ennyire... Vad vagy?
- Nem hiszem, de nem is kell, hogy tudjanak r�la - vont v�llat.
- Nem szeretn�d, ha �sszeomlana a "Hermione Granger, a szende l�ny" k�pe?
- M�g az is lehet.. - motyogta elgondolkozva, mik�zben Alex v�llg�dr�be temette arc�t, m�lyen besz�vva test�nek jellegzetes illat�t.
- Te azt�n mindig tudsz meglepet�seket okozni - mosolygott, kez�vel v�gigsim�tott a l�ny selymes haj�n.
- Ebben van valami...
Egy ideig egyik�k sem sz�lt, mindketten gondolataikba m�lyedtek. Hermione lelke val�s�ggal felszabadult, mintha most v�gre elengedte volna az a l�nc, ami eddig visszatartotta a boldogs�gt�l. Alex ezzel szemben megmagyar�zhatatlan b�ntudatot is �rzett, mint aki megszegett valamilyen �ratlan szab�lyt.
- Valami baj van? – n�zett r� agg�dva a l�ny.
- Nem, csak egy pillanatra elgondolkoztam – r�zta meg a fej�t.
- S min gondolkodt�l?
- Hagyjuk, nem �rdekes…
- Rendben, nem szeretn�lek kifaggatni – adott neki igazat Hermione, s megint k�vetkezett egy hosszabb hallgat�s.

Az eg�sz d�lel�tt�t egy�tt t�lt�tt�k, �s amikor visszat�rtek az iskolai „mindennapok” k�z�, szinte mindenki meg�rezte, hogy valami megv�ltozott a kettej�k kapcsolat�ban. Valami, amire ugyan nem tudtak pontosan magyar�zatot adni. A t�voli szeml�l�k k�z�l Sabina volt az egyetlen, aki hamar meg�rtette, mi t�rt�nt. �gy l�tszik, te megkaptad azt, amire �n hossz� �veken �t �csing�ztam, gondolta d�h�sen. L�gy ez�rt �r�kk� �tkozott, Hermione Granger! Ott fogok visszav�gni, ahol neked a lehet� legjobban f�j.