Hermione m�snap hajnalban arra kelt, hogy valaki a v�ll�n�l fogva r�zogatja. B�gyadtan kinyitotta a szem�t, �s Harry smaragdz�ld l�lekt�kreibe volt szerencs�je beleb�mulni.
- Harry mit csin�lsz te itt? – �lt fel d�bbenten. – Hogy jutott�l be a l�nyok h�l�szob�j�ba?
- �n mit csin�ltam? Te hogy ker�lt�l ide? Ez a fi�k k�rlete!
Ahogyan a k�p fokozatosan kitisztult Hermione szemei el�tt, felismerte, hogy bar�tj�nak igaza van. Val�ban a fi�k h�l�term�ben �lt, valamelyik leg�ny �gy�ban. Ahogy egy pillanatra visszahanyatlott az �gyra, a p�rn�b�l �rad� citromos-mentolos illat csapta meg az orr�t. Ezt az arom�t m�r �rezte valahol… Tegnap este!, vil�gosodott meg hirtelen, fel�lt, �s val�s�ggal kirobbant az �gyb�l.
- Mi �t�tt bel�d? – n�zett r� bar�tja, mik�zben egy int�ssel jelezte a m�sik �gyban fekv�, �ppen �bredez� Ronnak, hogy ink�bb ne tegyen megjegyz�seket. Szerencs�j�kre a t�bbiek m�r fel�bredtek �s elvonultak reggelizni, �gy nekik nem t�nt fel, mi t�rt�nt.
- Bel�m semmi – magyar�zkodott Hermione. – De valamit s�rg�sen meg kell n�zn�nk – jelentette ki, s m�r szaladt is az ajt� fel�. A m�sik kett� v�ltott p�r hitetlenked� pillant�st, de az�rt k�vett�k a l�nyt. Hermione pontosan azt l�tta, amit v�rt: a kanap� k�r�l d�bbent di�kok �lltak, �s b�multak a benne szenderg� Alexre. Le�vakodott a l�pcs�n, utat t�rve mag�nak a t�bbiek k�z�tt, odal�pett a sz�f�hoz. Hallotta, amint n�h�ny l�ny �br�ndozva megjegyzi:
- N�zd, milyen �desen alszik… Mint valami angyal – ilyen, �s ehhez hasonl�kat mondogattak. Amikor az eminens let�rdelt, �s keze kiny�lt Alex arca fel�, m�g hozz� sem �rt, valaki, a hangj�b�l �t�lve Parvati, azonnal let�madta:
- Mi az Istent csin�lsz, Granger?!
- Azt, aminek l�tszik, fel�bresztem – felelte amaz szenvtelen�l.
- Nehogy megpr�b�ld! – sziszegte.
- Ugyan mi�rt ne? – d�bbent le �szint�n.
- Olyan aranyos, ahogy alszik…
- Na �s? Nem t�nt m�g fel, hogy m�sf�l �ra m�lva kezd�dik az els� �r�nk? Fel kell �breszteni, �s k�sz.
Azzal folytatta a megkezdett mozdulatot, �m az f�l�ton abbamaradt, mert a m�g mindig alv� Alex �lm�ban motyogni kezdett:
- Hermione…
- Hallottad, mit mondott? – sip�totta Parvati egyik bar�tn�je. – M�ris �t h�vja! Csak nincs k�ztetek valami? – n�zett r� k�v�ncsian a letagl�zott h�zt�rs�ra.
- Nincs, ugyan m�r, hogy lenne! – csattant fel, b�r az arca m�r megint valahogy furcsa, v�r�ses sz�nezetet kapott. A t�bbiek azonban (m�g Ron �s Harry is) k�tked� pillant�sokat v�ltottak.
- Pukkadjatok meg! – mormogta az orra alatt, mik�zben a kez�t �vatosan az alv� arc�ra tette. Annak szemei azonnal felpattantak, �s egyenesen r�n�ztek.
- Mi t�rt�nt? – k�rdezte, de nem tolta el a l�ny meleg kez�t. Mivel a kandall� t�ze az �jszaka folyam�n kihunyt, az �v� olyan hideg volt, hogy mindenn�l jobban esett neki ez az apr� �rint�s.
- Tegnap este elaludtam melletted, eml�kszel?
- Igen… - �lt fel. – Fel akartalak vinni a h�l�k�rletedbe, de mivel a l�pcs� cs�szd�v� v�ltozott a l�bam alatt, ink�bb a saj�t szob�mba vittelek.
- L�nyeg�ben igen, ez t�rt�nt – �rtett egyet. A t�bbiek csak hitetlenkedve r�zt�k a fej�ket, majd �sszeszedt�k a tanszereiket, �s elvonultak reggelizni. Lassank�nt Alex is �sszeszedte mag�t, s elvonult �t�lt�zni. Addig a h�rom j� bar�t lent maradt a klubhelyis�gben, �s Ronb�l term�szetesen r�gvest kibukott a k�rd�s:
- Na, sz�val, mi volt tegnap este?
- Minden �gy volt, ahogyan mondta. Itt voltunk lent, besz�lgett�nk, �n pedig elaludtam.
- Biztos, hogy csak besz�lgettetek? – �t�tte tov�bb a vasat Ron. Ugyan soha nem volt k�zte �s Hermione k�z�tt semmi (s a jelenlegi �ll�s szerint legnagyobb val�sz�n�s�ggel soha nem is lesz), m�gis el�szeretettel f�lt�kenykedett, amit bar�tn�je nem n�zett t�l j� szemmel. Persze �r�lt neki, hogy a fi� ennyire figyel r�, de n�ha ez a figyelem m�r ink�bb volt fojtogat�, mint aranyos.
- Ne agg�dj, teljes m�rt�kben biztos vagyok benne, hogy nem t�rt�nt k�z�tt�nk semmi. K�l�nben is, mi lett volna abban, ha m�gis? – mosolyodott el kiss� kac�ran.
- Na de Hermione! – kerekedtek el a v�r�s haj� ifjonc szemei, Harryt ek�zben pedig a r�h�g�s ker�lgette.
- Ugyan m�r, csak vicceltem, Ron! – bukott ki bel�le a f�ktelen nevet�s. – Nem volt semmi, hidd m�r el nekem, k�rlek!
- J�, j�, elhiszem – emelte fel v�g�l megad�an a k�t kez�t. – De most menj�nk enni, mert egyszer�en kilyukad a gyomrom.
- Menjetek csak el�re, �n megv�rom Alexet.
A m�sik kett� beleegyez�n biccentett, majd kil�ptek a portr�lyukon.

R�videsen Alex s�t�lt le a l�pcs�n, �s meg�llt a l�ny mellett.
- Most merre? – k�rdezte k�v�ncsian.
- A Nagyterembe. Ideje reggelizn�nk – azzal egym�s mellett indultak el. A folyos�n hasonl� jelens�get tapasztaltak, mint a klubhelyis�gben: a l�nyok �sszes�gtak a h�tuk m�g�tt, �s sokatmond� pillant�sokat v�ltottak, mint akik azt mondj�k: „Ezek ketten biztosan j�rnak! K�r a sr�c�rt, pedig olyan helyes…”.
- Azt hiszem, nagy n�pszer�s�gnek fogsz �rvendeni ebben az iskol�ban.
- Tess�k? – n�zett r� Alex kiss� meglepetten. –Mib�l gondolod ezt?
- Az �sszes l�ny el van t�led �julva. A helyedben �n m�r ma este sz�m�tan�k rajong�i levelekre.
- Egyszer�en nagyszer�… - jegyezte meg �r�mtelen hangon. – Hogy �n ennek mi�rt nem tudok �r�lni?!
- Hogy-hogy? Nem �rdekelnek a l�nyok? – k�rdezte huncut mosollyal Hermione.
- Nem err�l van sz�! – szabadkozott azonnal. – Csak tudod, nekem elm�letileg van valakim, legal�bb is azt hiszem.
- Csak azt hiszed? Az ember �ltal�ban tudja, ha tartozik valakihez, nem?
- De igen, ebben igazat viszont a mi eset�nk kiss�, ha lehet ezt mondanom, komplik�lt. Hol egy�tt vagyunk, hol nem…
- Ja �rtem… �s most �ppen hogy �lltok? – k�rdezte kiss� f�lve, att�l tartva, hogy esetleg a m�sik f�lre�rti a bar�ti k�zeled�st.
- Azt hiszem, sehogy. H�napok �ta nem l�tt�m, sz�val most tal�n sz�netel�nk.
- �rtem.
Az �t tov�bbi r�sz�ben nem sz�laltak meg, mindketten gondolataikba m�lyedtek. A Nagyteremben a szok�sos zsivaj fogadta �ket, s a nagy tumultusban alig b�rtak helyet tal�lni maguknak. Alig, hogy helyet foglaltak, a Nagyterem keskeny ablakaim kereszt�l vagy sz�z bagoly r�ppent be az ablakon.
- Ezek mik? – k�rdezte meg a l�nyt.
- Postabaglyok. �ltal�ban heti egyszer j�nnek, a sz�l�kt�l, bar�tokt�l, rokonokt�l hoznak csomagokat. N�zd, azt hiszem, az egyik pont neked hoz valamit – biccentett az egyik holl�fekete mad�r fel�, ami Alexet vette c�lba, majd st�lszer�en annak m�g �res t�ny�rj�ba ereszkedett. A l�b�n egy m�retes csomagot cipelt, aminek barna csomagol�pap�rj�ra csak egy hatalmas S-t firkantottak. A fi� szeme azonnal felcsillant: Smithers elk�sz�tette a k�ty�ket!
- Nem nyitod ki? – k�rdezte a l�ny.
- Ink�bb nem, majd k�s�bb.
- Ahogy tetszik. �h, itt j�nnek az iskolai �rarendek is – minden di�k el�tt egy-egy bor�t�k landolt. Alex kinyitotta a saj�tj�t, s idegesen mutatta meg Hermion�nak:
- Ilyen sok �r�m lesz?
- Istenem… Sajn�lom…
- Mi�rt, mi t�rt�nt?
- Azt hiszem, McGalagony �gy volt vele, hogy az a legjobb, ha min�l t�bb id�t vagy mellettem, hogy seg�thessek neked a tanul�sban. Ez�rt az �n �r�imat vetette fel veled.
- Sz�val csak k�z�s �r�ink lesznek?
- Att�l tartok, igen.
- H�t, v�g�l is… Nem akkora probl�ma, csak sz�lok, hogy est�nk�nt nagyon f�radt leszek…
- Ugyan, ne but�skodj, majd lemondok p�r �r�t, nem nagy �gy.
- Biztos vagy ebben? Te mondtad, hogy nagyon szeretsz tanulni.
- Igen, de szeretn�k rajtad is seg�teni, ez�rt pedig hajland� vagyok �ldozatokat hozni.
- K�sz�n�m sz�pen.
- Ugyan, nem tesz semmit. De most l�ssuk, milyen �r�ink lesznek ma… - pillantott bele a papirosba. – jaj ne!
- Mi a baj?
- B�jitaltan Pitonnal �s a mardek�rosokkal.
- Nem hangzik t�l b�ztat�an.
- H�t, nem is az… Azt hiszem, k�sz�lhetek egy adag megal�z�sra.
- Ne agg�dj, majd �n megv�delek.
- Komolyan mondod?
- Persze. Senki sem fog egyetlen ujjal sem hozz�d �rni… legal�bbis �rt� sz�nd�kkal – tette hozz� gyorsan.
A pinc�be �rve Hermione kiss� megszor�totta a karj�t.
- Valami baj van? – pillantott le r� Alex.
- L�tod azt a sz�ke sr�cot? – biccentett egy magas, hossz� sz�ke haj� fi�ra, akinek hegyes arc�t ural� jeges, sz�rke szemeivel, leplezetlen�l b�multa �ket.
- Igen, mi van vele?
- � Draco Malfoy… Els�s korom �ta azon van, hogy megkeser�tse az �n �letemet �s Harry�k�t.
- �rtem… Ha majd elkezd t�ged cseszegetni, lerendezem. A fi�k gondolom meg tudj�k magukat v�deni.
- Persze…
- Akkor ezt eld�nt�tt�k.
Malfoy ebben a pillanatban v�lt ki az �t k�r�lvev� t�megb�l, �s az Alex-Hermione kett�s fel� vette �tj�t. Meg�llt el�tt�k, �s leplezetlen g�nnyal az arc�n m�rte v�gig �ket.
- Nocsak, a k�t s�rv�r� azonnal megtal�lta a k�z�s hangot. Milyen sz�p – jegyezte meg.
- Fogd be, Malfoy!
- Ugyan, Granger, pont te mondod, hogy fogjam be? Nem nekem vannak h�d fogaim, amiket illen�k elrejteni – t�madott tov�bbra is. Hermione egy pillanatra megremegett, mint akit a s�r�s ker�lget, de az�rt m�g �sszeszedte mag�t, s megsz�lalt:
- T�j�koztat�sul k�zl�m, hogy m�r a negyedik b�l el�tt, Madame Pomfrey volt olyan kedves, hogy megoldja az ebb�li probl�m�mat. Ha j�l eml�kszem, azokat a fogakat pont t�led kaptam.
- Milyen igaz… Most hogy mondod, kaphatn�l m�g egyszer, �gyis olyan j�l �llt – tal�rja zseb�b�l m�r el� is vette a var�zsp�lc�j�t, �s a l�nyra szegezte, azonban Alex hirtelen el� �llt, �s eg�szen egyszer�en kir�gta a kez�b�l. A p�lca �tr�p�lt a folyos�n, majd a k�zeli falnak csap�dott, �s darabokra t�rt.
- Te szem�t d�g! Mit csin�lt�l?! – d�h�ng�tt Malfoy.
- Megv�dtem t�led a bar�tomat. �r�lj neki, hogy nem a k�pedet r�gtam be, kis k�cs�g.
- Azt �gyse mern�d megtenni! Tudod ki az �n ap�m!
- Nem tudom, de pont leszarom.
- � az egyik legbefoly�sosabb m�gus az orsz�gban, ha megtudja, mit tett�l a p�lc�mmal, s�lyos �rat fogsz fizetni �rte.
- M�r mondtam, hogy mennyire �rdekel, Malfoy. Sz�val nyugodtan felsz�v�dhatsz.
- Rohadj meg! – a k�vetkez� pillanatban m�r r�t�madt a fi�ra, akit azonban nem �rt felk�sz�letlen�l a dolog: azonnal felvette a karate alap�ll�s�t, �s kiv�dte a fel� ir�nyul� �t�st. A k�vetkez� pillanatban pedig kont�rozott, �s egy hat�rozott mozdulattal, teljes er�b�l gyomorsz�jon v�gta a mardek�rost. Az t�rdre rogyott, �s a gyomorsz�j�t fogta, a t�bbiek pedig k�r�j�k gy�ltek, �s �lvezettel figyelt�k a vereked�st. Ekkor ny�lt ki a tanterem ajtaja �s Piton l�pett ki rajta. Egy pillant�s el�g volt, m�ris tudta mi t�rt�nt, k�l�n�sen, amikor �szrevette a sarokban hever� p�lcadarabokat.
- Ki tette ezt, Malfoy?
- � volt! – mutatott a m�g mindig karate �ll�sban fesz�t� Alexre.
- Mr. Rider, nincs itt egy napja, �s m�ris a bajt keresi? Nem sz�p dolog, mondhatom. Ki kell fizetnie a di�kt�rsa p�lc�j�t, tov�bb� egy heti b�ntet�munk�ra �t�lem. Megjegyzem, az el�bbi nem egy olcs� mulats�g.
- Nincsen p�nzem.
- Az r�szletk�rd�s. Mire el�rkezik az els� roxmortsi kir�ndul�s, el�ker�ti azt a p�nzt, �s �tadja a di�kt�rs�nak, hogy az kifizethesse az �j eszk�z�t
- De professzor, Malfoy kezdte! – kelt a v�delm�re azonnal az �sszes jelen l�v� griffend�l�s.
- Nem �rdekel, ki kezdte, vil�gos? A b�ntet�st tudja. Most pedig befel� a terembe! Crack k�s�rje le Malfoyt a Gyeng�lked�re.
Amikor m�r mindannyian a hely�k�n �ltek, (Hermione szok�s szerint Alex mell� �lt, bar�tai pedig az el�tt�k l�v� padba) a l�ny egy cetlit cs�sztatott a fi� kez�be, ezzel a sz�veggel:
„Sajn�lom, ami t�rt�nt. Az �n hib�m volt.”
Mosolyognia kellett a l�ny b�ntudat�n, �gy a k�vetkez� sz�veget firkantotta a pap�rlapra: „Ne h�ly�skedj m�r velem! Az a h�lyegyerek csak azt kapta, amit meg�rdemelt. Rem�lem a cip�m nyoma utt marad a hasfal�n.”
„Nagyon szem�t vagy vele, tudod?”
„Tal�n probl�ma?” Miut�n le�rta, �s visszaadta a pergament, r�n�zett a l�nyra, aki csak mosolyogva megr�zta a fej�t. Alex pedig el�gedetten elvigyorodott.

A t�bbi �r�n szerencs�re nem t�rt�nt egy�b atrocit�s, a tan�rok igen meg�rt�ek voltak vele, ha kellett, k�tszer is elmagyar�zt�k az adott anyagr�szt, csakhogy nagyj�b�l felfoghassa (szerencs�re Malfoy a nap tov�bbi r�szeiben nem mutatkozott), s�t Bimba professzor kedvesen felaj�nlotta, hogy valamelyik �ra ut�n kor�bbi anyagokat is elmagyar�z neki. Hermion�ra gondolva elfogadta az aj�nlatot, hiszen a l�nynak lesz baja b�ven a t�bbi gyakorlati tant�rggyal. Az utols� tan�ra ut�n gyorsan megeb�delt, majd elvonult a h�l�szob�j�ba, hogy megszeml�lje Smithers k�ldem�ny�t. Kinyitva a csomagot, az els�, amit �szrevett, egy hossz�, hossz� lev�l volt. A kez�be vette, �s elkezdte olvasni:

„Alex!
�regem, nem mindennapi kalandba bonyol�dt�l, ahogy hallottam, �szinte r�szv�tem. Ez a k�ldet�s m�g nekem is feladta a leck�t, pedig te is tudod, hogy m�skor igen gyorsan �sszedobok sz�modra egy k�szletet. De ez most nem l�nyeg, a felszerel�sekr�l sz�ln�k n�h�ny sz�t. Az els� egy kar�ra, aminek funkci�ja hasonl� ahhoz, amit a Yu �rnagy ellen kapt�l, csakhogy ez (a feladatodat figyelembe v�ve) egy nyomk�vet�. Annak a Potter gyereknek a DNS-e van benne, ha az �r�t d�li 12 �r�ra tekered, az �ra �ltal kibocs�tott jelek azonnal r�bukkannak. Ne agg�dj, ebben biztosan van elem, magam ellen�riztem, �s nem is lehet kioper�lni bel�le egyhamar.”

Alex nem tudta meg�llni, hogy el ne komorodjon. Ash volt az, aki kivette az �r�b�l az elemet, �ppen ez�rt az MI6 csak j�val k�s�bb, majdnem a hal�l k�sz�b�n tal�lt r�, valahol az �serd�ben. Elhessegette ebb�li gondolatait, �s tov�bb olvasott:

„A k�vetkez� ketyer�re is nagyon b�szke vagyok. Az ing �s a nadr�g goly��ll� anyagb�l k�sz�lt, r�ad�sul az egyik itteni boszork�ny (az ut�bbi id�ben igencsak megszaporodtak errefel�) a lehet� leger�sebb v�delemmel l�tta el az �tkok ellen. Rem�lem haszn�t veszed majd. A harmadik pedig… h�t igen. Tudom, hogy Blunt nem �r�lne neki, ha megtudn�, de…

Itt felcsillant a szeme, gyorsan kivette az el�z� k�t eszk�zt, s megpillantotta a csomag alj�n hever� pisztolyt. Nem volt egy vesz�lyes fegyver, csup�n egy 9 mm-es Beretta, de m�gis csak egy pisztoly volt. M�r mi�ta k�ny�rg�tt az MI6 vezet�j�nek, hogy kaphasson egyet, s most, (b�r titokban) im�i meghallgat�sra tal�ltak. Miut�n kigy�ny�rk�dte mag�t, �jra a levelet vette a kez�be:

„... azt hiszem, most m�r meg�rdemled, hogy komolyabb eszk�z�ket is haszn�lj, persze csakis �sszel. H�rom tartal�k t�rat kapsz hozz�, mindenre nagyon vigy�zni! Aprop�, miel�tt elfelejtem, a negyedik t�rban apr� f�stbomb�k vannak, azok m�g j�l j�hetnek. Nagyon vigy�zz magadra, Fi�!
Smithers”