2. fejezet
Paris14 2007.12.25. 12:50
Lola-Peyton Green egy átlagos 14 éves Londoni lány. 170 cm magas és 52 kg, elég vékony. Szülei szerint talán túlságosan is vékony, de őt ez nem érdekli, a többiek már így fogadták el, így szokták meg. A haja hosszú és festett fekete, eredetileg szőke volt és kék szemű, na persze a szeme még mindig szép kék, tengerkék! Szinte rikít amikor rád néz azokkal a szép kék szemeivel. A bőre fehér, hófehér, bár itt-ott a rózsaszín halvány árnyalataiban játszik, és ha valaki nagyon közelről nézi akkor észrevehet egy két szeplőt is rajta, tipikus angol bőre van (szerencsére a „jobbik” fajtából). Lola gyakran hordott fekete, vagy csak simán sötét ruhákat, hangulata általában komor volt, mióta meghalt az apja. Ennek már több mint 2 éve, de ő még mindig nem tudta feldolgozni, vagy talán nem is akarta. Különös lány, ez volt az első reakciója mindenkinek. Nem nagyon vannak barátai, pedig aki megismeri az kellemesen csalódik benne, hisz igazán kedves lány J.
Mióta meghalt az apja nemcsak a külseje és a hangulata változott, hanem a hobbyjai is. Mindig is tetszettek neki az extrém sportok, de szülei nem engedték. Apja halála után viszont az anyja nem nagyon foglalkozott vele, hogy mit is csinál. Ez egyben áldás volt, és átok is. Így Lolának alkalma volt kipróbálni jó pár ilyen sportot, és sokat meg is kedvelt. Ezek lettek az ő új hobbyjai, mondhatni lecserélte a barátait ezekre. Előszeretettel szörfözött, Jet-ski-zett, hegyet mászott, bungee jumping-olt, snowboard-ozott és még sok más ilyen dolgot űzött ha adódott rá alkalma. Nem mondhatnám, hogy Lola az a tipikus szerény/jókislány volt. Ő úgymond eléggé lázadó volt, pimasz és olyan lány akivel ha barátkozol akkor a szüleid nem épp repesnek az örömtől. Mindezen dolgok mellet meg kell jegyezni, hogy törvénytelen dolgot (lopás, rongálás…) nem csinált. Se nem piszkálta azon osztálytársait akivel épp nem volt jóba. De volt egy lánybanda akik viszont előszeretettel tették vele ezt, piszkálták, cikizték…stb. E banda 4 lányból állt: Sabina, a banda vezér. Ő volt a leggonoszabb mindnyájuk közül, általában ő találta ki, hogy mivel keserítsék meg szegény Lola életét. Kimberly, Ő volt a bombázó. A fél suli oda volt érte. Aztán ott volt még Fiona. Az elkényeztetett, és beképzelt lány. Végül pedig True, a pompon-lány. Ő volt a pompon lányok vezetője, mondani sem kell hogy iszonyú beképzelt, gúnyos és arrogáns volt mindenkivel, kivéve persze a banda tagjaival.
Ma egy különösen gonosz dolgot találtak ki Lola ellen. Jobban mondva, Sabina találta ki, a többiek csak segítettek neki a terv tökéletesítésében.
-Ma mivel szívassuk meg a kis depressziós Lola-Peyton-t? –kérdezte gonoszul True.
-Hmmm nem is tudom…-esett gondolkodóba Sabina.- Mára valami igazán súlyos dologra gondoltam.
-Mire Sab?- kérdezte Fiona. Mind3 lány izgatottan várta a választ a Palmers Green gimi folyosóján, miközben a szekrényeikhez igyekeztek.
-Lopásra.- jelentette ki Sabina. A többiek elkerekedett szemekkel hallgatták.- Arra gondoltam, hogy úgy teszünk mintha ellopták volna a kedvenc gyűrűmet, és azt megláttuk volna Lola ujjain. Akkor majd itt kell maradnia egész délután a büntiben. Vagy ha egy kis szerencsénk van ki is csapják.
-Ez mind szép és jó, de ha megnézik a kezeit és nem lesz rajta a gyűrű akkor ugrott az egész…-keseredett el Kimberly.
-De majd úgy intézzük, hogy rajta legyen.- mosolygott Sab.
-Arra gondolsz amire én??- kérdezte szintén csak mosolyogva Kim.
Most már mindegyiküknek leesett. El is tervezték a „tökéletes” tervet. Ezt adják neki bocsánatkérő ajándékként.
Bementek a terembe ahol épp órájuk lesz. A kémia terembe. A kémia tanárnő Mrs. Richardson, pikkel Lolára, ez még jól jöhet nekik.
Ahogy beértek a terembe megpillantották Lolát ahogy hátul ül az ablak mellett és elmélyülten rajzolgat.
-Szia!- köszöntek a lányok.
Lola felnézett és megdöbbenve látta, hogy a négy „hercegnő” ott áll előtte.
-Mit akartok már megint?- kérdezte gyanakvóan.
-Bocsánatot szeretnénk kérni, mindazért amit eddig veled tettünk.- mondta angyali arccal Sabina.- Sajnáljuk hogy megkeserítettük az életed, de már rájöttünk, hogy hibáztunk.
-Tényleg? És nem tudtatok volna erre előbb rájönni??- kérdezte dühösen Lola.
-Tényleg sajnáljuk! Kérlek fogadd el tőlünk bocsánatkérő ajándékként azt a gyűrűt.- és átnyújtotta neki a gyűrűt. Szép ezüst gyűrű volt, piros szív alakú kővel a közepében.
Lola elvette, és tovább folytatta a rajzolgatást. Elege volt ezekből a csajokból, nem különösen érdekelte a gyűrű, csak azért fogadta el hogy végre eltünnyenek. Tudta, hogy valami nem stimmel, de nem tudta, hogy mi.
A tanárnő belépett a terembe. Körülötte megfagyott a levegő. Lola rá sem mert nézni, nehogy őt feleltesse, tudta hogy pikkel rá. A tanárnő leült, majd a naplót lapozgatta, sutty sutty a feszültség érezhető volt. Ekkor Sabina feltette a kezét.
-Tessék, Szabina!- szólította fel a tanárnő.
-Mrs. Richardson, eltűnt a kedvenc gyűrűm!- kezdte.
-Igen, és? – kérdezte a tanárnő.
-Tudom, hogy ki lopta el, de nem akarja visszaadni hiába kérem!- folytatta.
-És ki volt az?- így mrs. Richardson.
-Hát ő-mutatott Lolára.
-Lola-Peyton Green! Mutasd, add vissza neki!- parancsolta.
-De hát… én nem vettem el tőle semmit!- védekezett.
- De hisz ott van az ujjadon!- háborodott fel Sabina.
-Jah… ez?- nézett Lola a „csaligyűrűre”. – Szóval erről szólt az egész…:@ ?
Lola megpróbált nagyon gonoszul ránézni, ami többé-kevésbé sikerült is neki. Szinte forrott benne a düh, és már épp valami csúnyát készült volna mondani amikor Mrs. Richardson megszólalt.
- Add vissza neki azt a gyűrűt!-parancsolta.
-Nem adom! Én nem loptam!! Ő adta nekem bocsánatkérés képpen. Bár most már tudom, hogy ez is csak egy csapda volt, te undorító ribanc!- kiabálta mérgesen.
-Jól van, akkor órák után szépen mész a büntibe!!- mosolygott gúnyosan Mrs. Richardson. Lola elmormogott egy cifra káromkodást és azt kívánta bárcsak eltűnhetne ebből a nyomorult iskolából!! Gyűlölte ezt a helyet!
1.) Szörnyű alakok jártak ide, pl: a 4 „hercegnő”
2.) Nem volt barátja 1 sem. Talán haverja az volt 1-2 de semmi más, és iszonyatosan egyedül érezte magát. :-(
3.) Az iskola nevében benne van az ő vezetékneve is, ezt ő irtó cikinek érezte! Egy Green a Palmers Green gimiben xP xP pfff
4.) És még a tanárok is pikkeltek rá. Persze nem mindenki, de azért akadtak olyanok is jó számmal mint Mrs. Richardson.
Szerintem indoknak ennyi épp elég.
Lola nagy nehezen végig szenvedte ezt a napot is, és amikor már azt hitte hogy nem jöhet rosszabb, eszébe jutott, hogy még büntibe is mennie kell L Semmi kedve nem volt hozzá. 1 órát ott ülni és nem lehet semmi mást csinálni, csak 2 dolgot: tanulni, vagy bámulni ki a fejedből. Persze Lolának már erre is megvolt a maga kis trükkje. Mivel szeret rajzolgatni/firkálgatni ezért ezt az időt is azzal töltötte, persze volt már hogy lebukott, de hát ez van… Mindenesetre tanulni azt tuti nem fog.
Belépett a „bünti terembe”. Leült a lehető legtávolabb a tanári asztaltól és elkezdett rajzolgatni. Szinte el sem hitte de ez az 1 óra nagyon gyorsan elrepült! Mikor meghallotta a székek csikorgását, felnézett és örömmel vette tudomásul, hogy vége! Kilépett a teremből, végig sétált a szürke és unalmas folyosókon, majd kilépett az utcára.
|